Szerző
Vers

A verset eddig 40 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Hegyi László András

Őszinteség szavai

Kérlek, bocsáss meg nekem, nem ülhet mindig harag kebleden,
nagy teher ez nekem s neked, szívem csak búsan szenved.
Megérdemlem, ezt jól tudom, de örökké ezt nem bírom,
megváltozom, megígérem, nincs más lehetőségem.

Mint esőért könyörgő, szikkadt földben gyökeredző fa,
úgy szomjazom én is üdítően ragyogó mosolyodra.
Mint éhező, ki szelet kenyérért térden állva csúszik,
úgy tekintetedért én is kúsznék, másznék.

Oly nehéz most számomra minden egyes nap,
mióta nem láthatom szemed tükrében magamat.
Közelséged hiányától szenvedés a lét,
s nem tudom, láthatlak-e valaha még.

Nélküled minden perc órának tűnik,
de melletted ez az érzés tovatűnik.
Olyankor mintha hajtanák az időt szaporán,
ó, Istenem, bárcsak megállíthatnám.

Mosolyod volt számomra a napom fénypontja,
csak ezért keltem fel napról napra.
Most már, hogy nem vagy itt, csak fekszem tétova,
és csak arra gondolok, merre jársz és hova.

Lehet, most másra mosolyognak fénylő ajkaid,
s ez a gondolat, ami igazán a szívemig hasít.
Talán féltékeny e szív, pedig örül, mikor boldognak lát téged,
s őrült zakatolásba kezd teérted.

Kedves szavaidtól a Nap is felragyog az égen,
bármilyen sötét felhő is takarja el éppen.
De már nem szólsz egy szót sem, és a világom sötétebb, mint régen,
de nem hiányzik a fény se, csak a tekinteted érintése.

Még a vihar is megenyhül lényedet látva,
s szellőként simogatja fénylő orcádat.
De már nem láthat téged sem innen, sem túl,
ezért most dühöng oly vadul.

Ragyogó szemeidben, ha úszni lehetne,
az én szívem már rég nem verne.
Így örül lelkem, hogy dúskálhatott benne,
s csak erre gondolok minden percben.

Jehova büszke mindazért, ami vagy,
és a földi szolgálataidért megjutalmaz majd.
Bár nekem csak a remény marad,
hogy a paradicsomban újra láthatlak majd.

Édenben dalra fakad aranyló szíved,
hogy Jehova csodás hanggal áldott meg téged.
S hallásod élesebb, mint a penge, és örvendezve ugrálsz örömödben.
Bárcsak részese lehetnék e csodának, de félő, számomra már nincs bocsánat.

Ha lesz feltámadásom, ígérem neked, ezer jó tettel közömbösítem egy rossz tettemet.
Nem lesz sem viszály, sem háború csepp se bennem,
vagy a porba tér vissza a testem.
Minden nappal azon leszek, hogy Isten kegyében lehessek,
s a hozzád tett ígéretemhez hű legyek.

De míg Atyánk nem váltja be ígéretét, élünk, míg tudunk,
s megyünk csak egyre meg egyre, és így tovább,
de én addig is gondolok rád,
napjaim óráinak perceiben újra meg újra, és így tovább.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2020. január 2. 15:34

Hatalmas szívvel.
Szeretettel.
Tibi

feri572020. január 2. 13:11

Még a vihar is megenyhül lényedet látva,
s szellőként simogatja fénylő orcádat.
De már nem láthat téged sem innen, sem túl,
ezért most dühöng oly vadul.

Nagyon szép sorok, remek alkotás László
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom