Maradó lélek
Rohan a világ, az élet,
Múló idő csak pillanat,
A bánat gyorsabban ébred,
Lemarad, aki kint marad.
Lehetne jó a változás,
Ha valós boldogság lenne,
De ez csak hiú látomás,
Így szívem hiába menne.
Vér és könny mindenütt csorog,
Noha kívülről nem látszik,
Mert mindenki csak elrobog,
Az érzelem itt nem játszik.
Kevés a tett, kevés a szó,
Az elkeseredett harcok,
Van, mi sehogy sem lehet jó,
Hiába a szerzett karcok.
Egy élő testbe zárt lélek
Szenved a magányba zárva,
Nem állnak össze a részek,
Míg párját hiába várja.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2020. január 6. 20:07
Szép sors versedet szivvel olvastam
Motta
acsbalint2020. január 6. 15:51
Jó vers ez is.
szívvel
ÁB
Törölt tag2020. január 5. 20:41
Törölt hozzászólás.
feri572020. január 5. 18:34
Nagyon szép sorsversed
Első Szívvel olvastam
Feri