Horváth Ádám (Adamovics)

Maradó lélek

Rohan a világ, az élet,
Múló idő csak pillanat,
A bánat gyorsabban ébred,
Lemarad, aki kint marad.

Lehetne jó a változás,
Ha valós boldogság lenne,
De ez csak hiú látomás,
Így szívem hiába menne.

Vér és könny mindenütt csorog,
Noha kívülről nem látszik,
Mert mindenki csak elrobog,
Az érzelem itt nem játszik.

Kevés a tett, kevés a szó,
Az elkeseredett harcok,
Van, mi sehogy sem lehet jó,
Hiába a szerzett karcok.

Egy élő testbe zárt lélek
Szenved a magányba zárva,
Nem állnak össze a részek,
Míg párját hiába várja.