Szerző

Burics Attila

Életkor: 61 év
Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 63 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Burics Attila

Elszálltak az évek

Lassan záródnak be előttem az ajtók,
Távolból integetnek már a kalandok.
Fagyos szél fúj, hideg tél vesz körbe engem,
Csak a csillagok néznek rám féltőn, csendben.

Elszálltak az évek, sok tavasznak vége,
Megjártam a poklot, fent voltam az égben.
Lehiggadtam, már nem lázadozik vérem,
Nem panaszkodom, nincs, aki elkísérjen.

Rég eltűntek már a meleg, nyári napok,
Az ifjúság heve, gyermeki kacajok.
A szeretet lángja még most is ég bennem,
Nem ismeri a bosszút, a gyűlöletet.

Elfáradtam, nincs erőm a küzdelmekhez,
Megbékéltem a sorssal, nehéz élettel.
Elfogadtam azt, ami nekem adatott.
És büszkén adom át a stafétabotot.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Attila58(szerző)2020. január 13. 23:00

@SzaipIstvanne:

A lehetőség csak álom,
És búcsút intett barátom.
Már nem is küzdök,nincs miért,
Ami elmúlt,már csak emlék.

Köszönöm hogy olvastad versem,köszönöm kedves szavaidat .
Attila

SzaipIstvanne2020. január 13. 22:47

Kedves Attila! Még a 61 év nem jelent öregedést. Nagyon küzdelmes életem volt, aztán mégis 62 évesen még ahhoz is adott a sors erőt, hogy új
hazában, hol mindenki idegen volt, beilleszkedtem, elfogadtam mit a sors
rám mért.

Szivvel gratulálok versedhez. Nagyon jól irsz, engedelmeddel ellátogatok még írásaidhoz.
M.

Attila58(szerző)2020. január 12. 23:14

@szalay:
''Elfogadtam azt, ami nekem adatott.
És büszkén adom át a stafétabotot.''
Köszönöm,hogy olvastad versemet !
Attila

szalay2020. január 9. 05:56

kedves Attila szép versedhez szivet csatolok,
üdv István

Attila58(szerző)2020. január 8. 20:15

@szombati: @feri57: @John-Bordas: @536771: @Eci: @194622: @kicsikincsem:
''Megbékéltem a sorssal, nehéz élettel.
A szeretet lángja még most is ég bennem,''
Néha elkap egy gondolatfüzér ,mi az amit tettem,miben voltam kevés.
Köszönöm Mindenkinek a kedves sorokat !
Attila

kicsikincsem2020. január 8. 16:24

Sokáig égjen még az a szeretet lángja. Szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona

1946222020. január 8. 14:50

Hatodik szívvel olvastam nagyszerű versedet, keress fel engem is. István

Eci2020. január 8. 13:37

Kedves Attila! Nagyszerű vers! Azért ne dobd oly messzire azt a kalapácsot! Van még mit tenni, amíg itt vagyunk! Nagy szívvel gratulálok versedhez! Szeretettel Edit

5367712020. január 8. 13:29

Kedves Attila!
Szomorú, befelé forduló sorsversed megérint!
Őszintén, fájdalommal írsz a sorsról,a magányról, az öregedésről.
Szívet hagyok!
József

5367712020. január 8. 13:00

Gyönyörű verset írtál!
Szívvel:
József

John-Bordas2020. január 8. 12:51

Attila,61 ma a régi 41, semmiféle botot nem kell átadni,meg mindig futhatsz ha akarsz,versed jó,a 3 ik szivvel olvastam,ölel János ( nagyon sok magányos nő boldog lenne ha verseket olvashatnanak tőled,többről minek beszélni)

feri572020. január 8. 12:40

Nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

szombati2020. január 8. 12:38

Versed megérint nagyon.
Szeretettel hagyom szívem jelét nálad.
Üdvözlettel.
Tisztelettel.

Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom