Azok a hangok...
Fekete halál éles hangja
töltötte be a bánya mélyét.
Az ácsolatok összes tagja
egymásra dőlve görnyedt négyrét.
Betemetett élőt és holtat,
alóla nesz s ordítás hallik.
Az elemésztő tűzben olvad
a vas, a hőtől a víz habzik.
A városban sok mentő visít,
a szirénák hangja szörnyűség.
Bányában volt valami, sikít
egy vékonyka bányászfeleség,
Bányamentők már odaértek,
látják a pusztító borzalmat.
Sírva mondják a fentieknek,
hogy ami lent van, az iszonyat.
Van ki, halál torkából kiált,
ne engem, a pajtásom mentsed.
A tüdeje sípolva zihált,
én már elvesztettem a meccset.
Nem akarta, hogy nyolcvankettő
élet szálljon fel a mennyekbe.
Pajtását halálból megmentő
embernek könny szökött szemébe.
Nem tudta mind a kettőt együtt
cipelve a felszínre hozni.
Mire visszaért, holtan feküdt,
hiába próbálta felrázni.
Leroskadt melléje zokogva,
bocsánatáért esdekelve.
Aztán iszonyatban tocsogva,
húzta kifelé térdepelve.
A társaival újra lement,
le, a szörnyűséges világba.
Hogy felhozza a sok holt lelket
eltemetni a napvilágra.
A temetőben nyolcvanegy sír,
hisz pajtások voltak mindnyájan.
Bányamentő, ki mindent kibír,
felhozta mind, légyen bárhogyan.
Álmaiban még mindig hallja,
hogy mit is mondott az a bányász.
Nem csinálná most másképp - vallja -
mert az élet majd egyszer számláz.
2019. december 31.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
nyugi1(szerző)2020. január 13. 07:49
@Motta: Köszönöm szépen!
Motta2020. január 10. 19:31
Szomorú, szép emlékezés.
szivvel olvastalak
Motta
nyugi1(szerző)2020. január 10. 13:37
@CD57.sz: @kicsikincsem: Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
nyugi1(szerző)2020. január 10. 13:37
@CD57.sz: @kicsikincsem: Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
nyugi1(szerző)2020. január 10. 13:37
@CD57.sz: @kicsikincsem: Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
kicsikincsem2020. január 10. 13:27
Szívvel olvastam a megemlékezést, gratulálok.
Ilona
CD57.sz2020. január 10. 04:44
Megrázó sorokban emlékeztél erről a bányaszerencsétlenségről. Köszönöm, hogy olvashattam. Gratulálok szívvel, szeretettel:Klári
nyugi1(szerző)2020. január 9. 20:45
@feri57: @John-Bordas: @szombati: @520616: @be.jozefina: @536771: @molnarne: Köszönöm mindenkinek!
Tatabányán, a XII es aknában, 1950. december 30-án az éjszakás műszakba 113 tatabányai, vértesszőlősi, héregi bányász szállt le. 23 óra 20 perckor a mélyben nagy területre kiterjedő sújtólég- és sorozatos szénporrobbanás történt, melynek következtében 81 bányász hősi halált halt.
A lent rekedt 32 sérültet a bányamentők hozták a felszínre. A berobbanó metán és szénpor elképesztő pusztítást végzett.
molnarne2020. január 9. 16:52
Nagyon megható versedhez szívem hagyom szeretettel:ICA
5367712020. január 9. 15:57
Szomorú, megható, és fájdalmas emlékezés a hős bányászokra!
Szívvel gratulálok:
József
be.jozefina2020. január 9. 14:47
Fàjdalom ès gyàsz szövi be e verset,nagyon jol àbràzolva megìrtad nekünk.Gratulàlok!
5206162020. január 9. 14:44
Az élők így gyászolnak és soha nem felednek. Nagyon szép versedhez szívből gratulálok. Sándor
szombati2020. január 9. 13:56
Drámai, tragikus eseményről írt versedhez, nagy szívvel gratulálok!
Üdvözlettel.
Tisztelettel.
Tibi
John-Bordas2020. január 9. 13:50
Nagyon szépen írtad meg ezt a tragédiát,a 3 ik szivvel olvastam,ölel János
feri572020. január 9. 12:42
Szomorú fájdalomversed Márton
Szívvel olvastam
Feri