Szerző

Lackó Virág

Életkor: 17 év
Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 542 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Lackó Virág

Sötétség

Ó, Sötétség, te örök!
Bennem élő börtönök,
ti dönthetetlen falak,
lehetnék egyszer szabad?

Bezártok, nincs nyugalom,
nem engedtek, rab vagyok...
Mintha nem is én lennék,
teljesen eltüntettél...

Sötétség, te végtelen!
Hol a föld, mi eltemet?
Hol a sír, mi beborít?
Te nyelsz el, mert te vagy itt...

Pedig elmenekülnék,
de nincs idő, menedék.
Lehetőség sem maradt,
a forrása elapadt.

Én már sírni sem tudok,
üresen szorongatok
még valamit, magamat,
benned a csontvázamat.

Sötétség, te nagy uram,
szolgád lettem csakugyan,
és már az is maradok.
Sötétség! Tiéd vagyok...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2020. január 12. 22:19

Törölt hozzászólás.

John-Bordas2020. január 10. 19:27

Figyelőt es szívet hagytam nálad,a sötétség azért kell,hogy a világosságot felismerjük amikor megjön,szeretettel ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom