Szerző
Vers

A verset eddig 556 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lánczky Sándor

Egy éjjel...

Gátat építettem, nem les a veszély rád.
Örvénylő vizek nem sodornak tovább.
Csendes öbölben, kis csónakunk ringatózik hát.
nem bújtam el, csak nagy a távolság.

A párnámon igazgyöngyöt találtam
nem egyet nem kettőt, itt a magyarázat
álmomban nálam jársz, de menned kell
már tudom mellettem miért volt gyűrött a lepedő reggel.

Karjaimban tartalak minden áldott éjjel
nem álom ez, most már tisztán emlékszem
kínzó vágy lapul tested remegése mögött
ezerszer adom vissza a tőled kapott gyönyört.

Érintéseid helye nappal fáklyaként éget
kínok közt várom a hűsítő estéket
ahogy leszáll a nap a fájdalom csökken
álom vagy valóság, kétségek közt vergődhetek.

A benned égő tüzet érzem s látom
simogatásaimmal a tűz fészkét felkutatom
ha az ujjaim nem elegek az ajkaimat is használom
de a lángokat nem oltom el, felszítom.

Szenvedélyed lángjait kialudni nem hagyhatom
bántanak jelenlétükkel az égitestek tudom
velük szemben én érinthetetlen vagyok
éjjelente álmomban hozzád szállok.

Ki az ablakon át les, én vagyok
a fogva tartó vasat leolvasztom
a ládika kulcsát biztos helyen tartom
ha eljön a pillanat, a zárba dugom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom