Szerző
Kocsis Antal

Kocsis Antal

Életkor: 57 év
Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kocsis Antal

Küldetés

Hó borított mező napsütötte hátán,
A semmi közepén állok egy szál árván.
El nem mozdulhatok, le vagyok döngölve.
Fejszével derékig örökkön örökre.

Nyáron tiszteltek meg, rongyot ruháztak rám.
Madárijesztő a becsületes szakmám.
Télbe fordult az ősz, megszűnt a szerepem.
Kutyát sem érdekli, most épp mi van velem.

Magamra hagyatva, idecövekelten
Vasakaratommal harc a zima ellen.
Valami azt súgja, legbelül úgy érzem,
Nem járt le az időm. Van még küldetésem.

Hűvös a napsugár, de vakít a fénye.
Szikrázik a mező összes teremtménye,
Mint megannyi gyémánt, millió hópehely.
Kényszer az ittlétem, most mégis fog a hely.

Zavartan néz a Nap millió tükörbe.
Pislogni kénytelen a dolgon tűnődve,
Szemébe tükröz a millió hópehely.
Cövekbecsületre állítom, fog a hely.

Felnézve az égre, most mégis mit látok?
Zord felhő csúfítja a mesevilágot.
Sötétség komorul, csúcsosul egy szikra.
Kialvó hópihék sorsa meg van írva.

Ha nem történt volna, hidd el, le nem írnám:
Hómezőm közepén lecsapott a villám.
Milliónyi gyémánt tűzben veszne sárrá.
Finom lelkületem ezt zokogva látná.

Azért is megmentem a téli világot!
Magamba vezetem a sújtó villámot.
Az egész történés csak röpke pillanat.
Újra derül az ég, újra kisüt a Nap.

Szikrázik a gyémánt, kacsint a retina.
Helyén a rend, kérem, nincs itt semmi hiba.
Hőségtől bizsergek még a föld alatt is.
Nemcsak a villámtól. Ez ám a katarzis.

Parányi periszkóp hómező közepén.
Ez itt az otthonom, merthogy ez vagyok én.
Magába fogadott a csodás természet.
Honom fel nem adom, míg el nem enyészek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. január 15. 20:56

Szép mese.
szivvel olvastalak
Motta

szombati2020. január 15. 19:24

Elismeréssel gratulálok értékes költeményedhez!
Nagy szívvel.
Szeretettel.
Tibi

marcsa2020. január 15. 18:19

Szép mese.

John-Bordas2020. január 15. 12:53

Az a gyanúm Antal,hogy a versben tan több is lehet mint a madár ijesztő,meg akkor ha véletlen,nagyszerűen komponált versedet szivvel olvastam,ölel János

anci-ani2020. január 15. 11:55

''Parányi periszkóp hómező közepén.
Ez itt az otthonom, merthogy ez vagyok én.
Magába fogadott a csodás természet.
Honom fel nem adom, míg el nem enyészek.''

Gyönyörű, megható, kiemelésre méltó magas szintű alkotás!
Kedves Antal erre a lélekbevájó zseniálisan megírt verse,
még a nagy költőnk is elégedetten csettintenének!
Gratulálok szívvel, őszinte elismeréssel!
Anci

kicsikincsem2020. január 15. 11:45

Szívvel olvastam a madárijesztőről szóló mesét, gratulálok.
Ilona

feri572020. január 15. 11:08

Nagyon szép szeretetversed Antal
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom