Szerző
Békássy Balázs

Békássy Balázs

Életkor: 39 év
Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 114 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Békássy Balázs

Roubaix, a francia nagyváros sétánya

Sötéten bézs a tekintetem
és zajos,
négy kerekű szekerekkel találkozik.
Drágakő rikít világosságot.
Beszínezi a szememet,
pedig eleve zöld.

Vörösben lakatol oda a Nap
és barnán fújó szél löki tovább pillantásomat.
Megbabonáz a fuvallat.
Ilyen panorámával?
Nem is csodálom!

Emelkedő viszi fel lajtorjáján az ecsetemet,
hogy tovább fessem ezt a tájat,
amerre sétálok.

Lány van mellettem,
és velem nézi ezt.
A csodát,
ezt a mennyei fényképet.
Tarka haja alföldként simul vállaira.
Karjai a korlát pihenőjén.
Egyikkel ajkához fordul kérdésért,
talán választ remélve.
A másikkal a közlekedőket szólítja meg.
Ott lent, az utcán.

Őt nézem, ezt a csodás nőt.
Odaszegezi személyemet a korláthoz.
Továbbhalad a drágakő.
A szekereken, az emelkedőn
s mindenen.

Hold üdvözli majd a tájat.
Próbálja a lány terelni a gondolataimat.
Vörös kabátján át nézi az aszfaltozott utat,
szekér hajt fel útjára a lopott naplemente vasvilláját.
Amíg én körmölöm a Nap sugarait,
és azok égi vasvillával cirógatják odaát
a szemben lévő, irigy bámészkodó barázdáját,
ő leveti szavak nélküli, bordó subáját.

Pálma kíséri óceán-barna haját.
Olyan, mintha levelek hullanának,
pedig egy gereblyényi sincs erre.
Közeli, de nem is olyan messzi ismeretlen,
mégis ismerős épületek repítenek tovább ott szemben
fel a hegyekbe.

Népes hadával fogadja a szemközti,
magasan elnyúló kőszirt
a most már zöldes-barna tekintetemet.

Csakhamar átrepültem oda,
hiszen látni kívánta
és levetkőzött nekem a Nap.

Mosolyog rám déli, barna szemével,
lábát keresztbe veti
és mellényét maga köré tekeri.

Kéz szorítja csuklómat.
Ó, hát persze!
Követtek engem,
a lány is itt van!
Nyárias, csinos mellényben.

2018. július 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2020. január 23. 13:14

Csodálatos alkotás.
Nagy szívvel gratulálok!
Szeretettel.
Tibi

Mersinho2020. január 19. 18:05

Gratulálok versedhez……..Örömmel veszem, ha hozzám is benézel

ditte1422020. január 19. 16:47

Kedves Balázs!
Jó kiadós verset kanyarítottál ide nekünk!
Végigkövettem az utazást, s most, hogy vége,
megköszönöm részletes, szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó
versedet és nagy szívet hagyok, szeretettel: Erzsi néni

feri572020. január 19. 14:38

Gyönyörű utazás volt remek vers lett belőlle
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom