Szerző
Vers

A verset eddig 881 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Hosszúfalusi Hoporty

Földműves éneke

Szántom földem szakadatlan,
röghöz kötve, ide lökve.
Ágyban soká nem alhatok,
lépek sárba, kökényt rágva.

Vasat markol csontos ujjam,
kérges tenyér, csupa rejtély.
Kelletlen a vonat zúgás,
lovam retten, fácán rebben.

Dombok mögött sárga korong
jön az égre, kalap kéne.
Szárad a sár héthatárban,
pára moccan, fogam koccan.

Fölfelé száll, ami lehet.
Szemem porban, torkom horkan.
Körbe járok, mint az óra.
Napom delel, lovam legel.

Vörös korong ég aljánál,
egyre szűnik, tóban fürdik.
Haza térek otthon várnak,
gyerek zsivaj, vacsorával.

Fáradt testem ágynak vetem,
ágy a vágyam, és a társam.
Gyorsan múlik így az éjem,
korán kelés, szántás, vetés.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Hoporty(szerző)2009. október 6. 14:08

Köszönöm a hozzászólásodat.
Az egész a ''röghöz kötve, ide lökve'' sorból alakult ki ilyen formában.
A vége pedig nagyon nehézkesen fejeződött be.

Somogyianziksz2009. szeptember 11. 16:14

Érdekes stílus, számomra nem elvetendő. JL

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom