Szerző
Partl Béla Péter

Partl Béla Péter

Életkor: 43 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 56 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 27.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Partl Béla Péter

Lélekóceán

Veszek egy tollat, és írni fogok
De ne képzeld azt, hogy ezek véletlen sorok
Belemerítem az életbe, onnan hozom a tintát
S mikor leírom, talán majd egyszer készen áll.
Művészként tekintek magamra az úton
Vágtam nyomán sok szöveg hullott
Kiragadhatok egy szeletet, de jobbra vágyom
Előretekintek, de közben valamire várok.

Eljöttem ide, ahol mindenki csak vár
Szövegkönyvbe leírt sok ezer betűcsodát
Mesés álmokat rótok le sorban
S mikor olvasom, a szívem néha megdobban.
Higgyétek el, hogy nem értek mindent
Volt olyan mű, aminek értelme sincsen
Hiányzó rímek s nagyolt mondatnyi giccs
Faraghatnád tovább, de csak egy rossz bilincs.

Szorít. Kaparja a nyelvem, izzasztja a szám
Kiszáradt torkom sok vízért kiált.
Egymás alá írt sok mondat s töredék
A szabad vers megöli a művész költészetét.
Próbáltam én is, gondoltam, nekem is menne
De hihetetlen dolog történt, rímelt minden tercem
Nem is olyan könnyű elrontani magam
A rímeknek élek és faragom a szavam.

Váratlan fordulat, én nem tudok ilyet
Talán a szöveg a rossz, más vizekre viszem
Talán a gondolatom nem lát át a vágyon
A lelkemben élő lényt máshogy látom.
Egymás alá írtam, ami eszembe jutott
Olyan kusza lett, hogy most sírni tudok
Hogy képzeljem el? Amit nem értek én
Mitől van az, hogy a szabad vers főnyeremény?

Megkaptam egyszer, hogy erőltetett vagyok.
Azt is mellékelték, hogy rímem halott.
Próbáljak mást, ami mindenkiért kiált
De hiába akarom, a fejem mást diktál.
Feladtam a harcot, az utam máshogy járom
Megpróbáltam, hidd el, de ez a valóságom
Itt élek köztetek, a rímem vágtat a mámba
A szövegeim, a versem bennem élnek a valóságban.

Veszek egy tollat és írni fogok
Olyat, ami belőlem jön és örömet okoz
Mert én vagyok a vers. Merítek, hogy lásd
A verseim miatt hullámzik a lélekóceán.
A szívemben ébred, a fejemből áldom
Az ujjam keresztülsiklik át az álmom
Megszületik mélyen egy hihetetlen csoda
A cseppjeimből áll a verseim otthona.

2020. január 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SargaNarcisz2020. január 28. 07:15

Őszinte vagy és ma már ez nagy kincs. Írd, ami jön, s aki olvassa, értse.
Szívvel Nárcisz

John-Bordas2020. január 27. 15:55

Igazad van Béla,vannak akik képtelenek egy klasszikus formátumú verset írni mert az idejét múlta,a gugyerak formákban rejtik nem létező tehetségüket,a 4 ik szivvel,ölel János

feri572020. január 27. 15:34

Nagyon szép önismeretversedhez
Szívvel gratulálok
Feri

CD57.sz2020. január 27. 14:57

A Te Lélekóceánod kivételes, egyedi cseppecskék sokaságából áll. Mindig öröm számomra, ha egy-egy cseppecske épp a szemem elé kerül, mely egy újabb darabkáját mutatja meg a Te igazi énednek.
Gratulálok szeretettel, szívvel olvastalak: Klári

Metro76(szerző)2020. január 27. 14:52

@520616: Köszönöm szépen Sándor. Megtisztelő, hogy megtekintettél. Legyen máskor is szerencsénk.:)

5206162020. január 27. 14:45

Fantasztikusan megírt alkotásodat jó volt olvasni. Legyen benned, belóled sok csepp mint az óceánba. Gratulálok szívet hagyok és a figyelőmbe veszlek. Sándor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom