A tavasz egy pillanata
Precízen, sikkesen légies,
ahogy lábujjhegyre állva
homlokon csókoltál búcsúzóul,
mint egy otthagyott árva,
ki azt hiszi, jönnek majd érte,
hiszen minden mozdulatával ezt kérte,
s eljátssza, hogy magabiztos,
mert a holnap csak jól sülhet el,
s a jövő nem lesz foltos,
s percenként nem termel
lüktető húsú,
terjedő szorongást a búcsú.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2020. január 29. 17:34
Beszédes pillanat... Szívvel gratulálok.
Ilona
John-Bordas2020. január 27. 15:44
Rövid vers,nagy mondanivaloval,az 5 szivvel,ölel János
feri572020. január 27. 15:37
Nagyon szép versedhez Attila
Nagy Szívvel gratulálok
Feri
5367712020. január 27. 15:09
Remek versedhez gratulálok!
Tetszik!
József
CD57.sz2020. január 27. 14:59
Nagyon fájó pillanat, amit kiragadtál a tavaszból, mély érzelmeket rejtenek soraid. Gratulálok szeretettel, szívvel olvastalak: Klári