Szerző
Nagy András Drame

Nagy András Drame

Életkor: 29 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 652 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. október 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nagy András Drame

Tarka

Boldog percek, órák, napok.
Elmúltak, s szép gondolatok,
Amit veled tölthettem akkor.
Összeolvadt lelkünk szívünk alkonyatkor.

Közeledett a nap vége,
Fájdalmas tűz fénye.
Tudtuk, lassan búcsúzunk.
Csókkal pecsételtük ajkunk.

De mielőtt vége volt mesélhetnék.
Csodálatos nap volt a miénk,
Karjaid között szerelmesen,
Ajkadtól boldogan, hevesen.

S bársonyos bőröd érzése,
Gyönyörű szép barna szemed nézése.
Ölelésed mi oly csodás,
Úgy éreztem nem kell semmi más.

Ezüst szikrák pattogtak.
Gondolataink harsogtak,
Kezeink összeértek,
Milyen kár, hogy véget értek.

Hiányzol, s kimondani se tudom,
Csak érezni, s szívet érő fájdalom.
Mikor lágy szürkületkor,
Nem vagy velem, mint akkor.

S felvidít egy tudat.
Hamarosan eljön a nap,
Mikor újra karjaimba zárhatlak,
S ajkaimmal csókolhatlak.

Aggályaim nincsenek afelől,
Talán ha kérdezhetnék a jövőről.
Mit hoz reánk az idő,
Mikor minden feledésbe Merülő.

Miért nem tarthatna minden a végtelenségig?
Szárnyalna szerelmünk az égig!
Lelkünk túlnyúlna az Óperenciáig,
S szívünk dobogna létünk tudatáig.

Egy dolog örök s maradandó.
A szerelem, mi ha erős sose múlandó.
Isten se veszi feledésbe,
Hisz tudja, ez az élet rendje.

S remélem, nyugalmas út volt hazafele.
Nem zavarta semmiféle rossznak a jele.
De érzem, téged az álom vár,
S tudom is, otthon vagy már.

Későre jár már az este,
Halkan hallatszik a tücskök nesze.
Te már mély álomba merültél,
Kutatod legszebb álmaidba amit szeretnél.

S lassan én is az ágyamhoz fordulok,
Csak nem hagynak a gondolatok.
Hisz hogyan tudnám elrejteni,
A szeretetemet mi oly teli.

De majd a tudat elringat.
Egymásié vagyunk és semmi el nem választ.
S átjárja testemet...
Az egész szépséged.

2009. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom