Békére nem lelek
Tán még nincs itt az ideje, hogy megbocsáss,
És tudom, még oly keserűek e szavak,
de hidd el, minden kimondott szó,
mint rózsatövis,
engem legbelül ugyanúgy
fájdalmasan szúrnak.
Kegyelmedért hiába
már nem esedezhetek,
jól tudom, az út, amin járok,
ott békére én nem lelek.
Minden alkonyatkor, mikor bánat hull
lepelként fejemre,
fohászkodom az Úrhoz, hátha hall,
némi vigaszért cserébe.
Az el nem múló fájdalom,
mi jobban csak nehezedik szívemre,
tán a haragod örök marad, félő,
s így már nem jön többé nyugvó álom sem szememre.
2018.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Ximugron(szerző)2020. április 2. 12:35
@kemenyszavak: Köszönöm Márk :) Rögös az út addig.
kemenyszavak2020. február 7. 13:30
Szomorú és szép versedhez gratulálok!
Remélem békére lelsz majd.
Menóra (Márk)