Szerző
Vadász Attila

Vadász Attila

Életkor: 33 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 83 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Vadász Attila

Gondolatok a konyhában

Ülök a konyhában rozzant faszéken,
a mocskos mozaiklapon csótány
sürög serényen,
viszi az életét és a titkát,
hol terem a haláltalan élet,
s hogyan kell túlélni az élet-kalitkát.

A szürke bérház udvarán s a gangon
szürke galambok verdesnek
s röppennek szét riadva hangon,
de csőrükben morzsa van,
s néhány szórt mag,
s biztosan tudják, hogy lesz még holnap.

A poroló tövén patkány cikázik,
feltűnik, villan, elillan,
koszos szalonnabőrrel cicázik,
aznapra már megvan a betevő,
a csatorna se lesz számára temető,
hajtja a túlélő erő.

A légy hangosat koppan
az ablaküvegen, majd lepottyan,
de erőre kap, mint egy táltos,
edényről edényre szálldos,
nem féli az utolsó percet,
nekimegy a lámpának, serceg.

Csak én félek a jövőtől,
én vagyok percre a haláltól,
nekem nincs reményem,
belém a sors elmúlást lapátol,
nekem nincs egyedül hangom
és célom ezen a földi gangon.

Lassanként csepeg belém a hiány,
szeretet kéne, nem, ami kihány
engem és csóktalan sorsom,
nem volt nekem se sóm, se borsom,
s inkább ösztönlényekkel sorsot cserélnék,
mint íztelen éveket szorongón leélnék.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


CD57.sz2020. január 31. 15:28

Kedves Attila!Nagyon mély, őszinte, fájó érzések gondolatsorában írtál a magányosság érzéséről. ''nekem nincs reményem'', legyen reményed, kérlek!
Érdemes a leghalványabb reménysugárba is belekapaszkodni, legyen az akár a versírás, vagy egy barát, új ismerős....mindegyik egy újabb esély.
Szeretettel, szívvel olvastalak, gratulálok soraidhoz: Klári

Zsuzsa03022020. január 31. 13:55

Érdekes versedet szívvel olvastam. Nagyon tetszett! Szép napot kívánok, egészségben, békességben. Zsuzsa

John-Bordas2020. január 31. 12:48

Érdekes vers,különös megközelítés,Attila,ha tanácsolhatok valamit,tudom,az elet néha nehéz,főleg ha magányos az ember,ilyenkor az egyedüllét is magányra változik,talán könnyebb kimászni ebből,ha segítünk másokon akik meg elesettebbek,olyankor olyan helyen ahol önzetlen szeretet van könnyen találkozhatunk azzal akit nekünk rendelt a sors,első szivvel olvastam keserű de jól megírt versedet,ölel János szeretettel

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom