Szerző
Vers

A verset eddig 59 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 1.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lohonyai Miklós Mihály

Életidéző

Szabatos képzavarok az emberéletről...

Feleségem azt álmodta,
vad pörgetőgépnek foglya,
kapaszkodni alig tudott,
amit őrzött, szétsodródott.

Aztán minden megnyugodott,
ami eltűnt, visszahullott,
a kerék szép csendben forgott,
virág bomlott, álom foszlott.

Látomás volt, úgy gondoltam,
tán oka van, nem céltalan,
engem nem is hagyott békén
álomfejtésem ilyetén:

Az élet csonthúsdaráló,
ördögpatán szöges patkó,
szerteszéjjel marcangoló,
irgalmatlan sárba-tipró.

Az élet fény, napsugárzás,
sötétségben a parázslás,
ösvényed megvilágító,
létvarázslat fellobbantó.

Az élet bősz gólem-kígyó,
ölelése szívszorító,
méregfoga vicsorító,
ronggyá tépőn beléd maró.

Az élet tűzálló ruha,
biztonságos űrkapszula,
simogatva oltalmazó,
meghittsége megnyugtató.

Az élet hánykódó gálya,
gonosz kísértet hazája,
támolyogtat, elszédítő,
összezavaró, őrjítő.

Az élet táltos, szárnyaló,
szellőben vitorláshajó,
boldogság felé siklató,
a mennyekbe feljuttató.

Az élet rút tragédia,
emészthetetlen mű volna.
Az élet a legvidámabb,
legbájosabb színidarab.

Az élet átalakulás,
gyönyörtető változtatás,
unalomig helyben futás,
dőre egyhelyben topogás.

Az élet, öröm forrása,
minden bánat gaz buzgára,
a múlás megszépítője,
az idő tönkre-tevője.

Az élet, szeretet háza,
a gyűlölet melegágya,
igaz barátság hajléka,
a hamisság fellegvára.

Az élet termékeny erő,
terméketlen bajkeverő,
adakozó putrilakos,
fösvény kastélytulajdonos.

Az élet szerencsés flótás,
szerencsétlen hamiskártyás,
csak utólag tervezhető,
elő-önkivitelező.

Az élet megmérettetés,
hozama megdicsőülés,
fokmérője szemfényvesztés,
dicsősége megtévesztés.

Az élet élményhalmozó,
élni-kiábrándultató,
természetes műalkotás,
mesterséges alakulás.

Az élet szép eszmét szülő,
bugyutaságdédelgető,
tudomány- és tudás-anya,
tévhitek kihordozója.

Az élet a semmiben lék,
önveszélyes önnön-vészfék,
"izé", "valami"-t utánzó,
mélyen elgondolkodtató.

Az élet a semmiből lett,
kovászként szerelem kellett,
semmit sem érne az élet,
ha nem élne át szerelmet.

Az élet nagy kínlégtornász,
bátran éled, kiüt a frász,
gyáván éled, mit érsz vele,
annak nincs semmi veleje.

Lökött szélhámos az élet,
megríkat, majd megnevettet,
kéretlen ad, folyton ígér,
ha nem adott, hát visszakér.

Nem tudom, hogy mi az ÉLET,
azt sem tudom, hogy miért lett,
tán valamilyen "entitás"...
sejtésem, hogy abszurditás.

Pudingból acélkaloda,
gyémántból csiszolt kocsonya,
tejszínhabból vasbetongyár,
sziklából épített légvár.

Felfújható aranygolyó,
kőszárnyú álompillangó,
elhervasztott selyemvirág,
virágbontó szenesült ág.

Prosti, futtatott apáca,
ájtatos ripacs, pojáca.
Embrionális aggastyán,
bölcsek-bölcse, ifjú-titán.

Lelkesítő megbűnhődés,
nyomasztó ön-megkönnyítés,
elpárolgott vágyakozás,
fosszil szerelmi vallomás.

Bizonytalan bizonyosság,
életveszélyes biztonság,
elközhelyesült hazugság,
képtelen örökigazság.

Találkozó párhuzamos,
gömb, mely köröskörül sarkos,
végtelenbe terjedő pont,
véges, szűkös álhorizont.

Szeplőtelenfogantatás,
bűnbeejtőfeloldozás,
egyszerreinkarnálódás,
paradoxönellentmondás.

Örökkiismerhetetlen,
legvégesebbikvégtelen,
kiteljesültlehetetlen,
tökéletestökéletlen.

Fénysebességgeltotyogó,
ólomlábbalelvillanó,
kimerevedettpillanat,
rebbenése mindent múlat.

Az élet életiskola,
mégsem tanulsz, emberfia,
ha múltból, mástól okulnál,
élni szebben, jobban tudnál.

Hogy lét vagy tudat határoz,
nem kell, hogy ebben határozz,
léttudatnál több az élet,
legjobb tudatosan élned.

Ember, éljed önéleted,
Nehogy elmenjen melletted,
BÁRMILYEN IS, CSAK KINEVESD,
SZERESS BELÉ, MINDIG SZERESD!

Szentendre, 2001. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gypodor2020. február 2. 06:02

Érdekes biztatás az az önélet szeretete: az nem megy el mellettünk, mert velünk tart.
Jó versképpel indítottál, nagy a vers íve.
Gratulálok
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom