Szerző
Vadász Attila

Vadász Attila

Életkor: 33 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 81 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Vadász Attila

Útszéli fiaskó

A kegy kevés, a szánalom csörög,
mint friss házasok után kötött
pléhdoboz s megannyi mihaszna lom,
egyedül az erő a hatalom,
ezért igyekezz magadra találni s
s abból meríteni, ami belül nyom,
a büszkeség, tartás, becsvágy,
a baldachinná faragott halálos ágy,
melybe ha összetörten is belefekszel,
önmagad leszel, s többé nem veszekszel
a sorssal, azzal a nyomorult vakkal,
ami nem adott egészet,
csak kiszúrta szemed egy darabbal,
egy kevés örömmel,
ezért kapard ki tíz körömmel
azt, ami neked jár,
érd el, ami csak téged vár,
ne legyél a senkik szolgája,
ne legyél kutyák bolhája,
legyél az, akinek az élet a Földre dobott,
önmagad királya,
mások szeme világa,
sorsok emelője,
lelkek vezetője.
Dobd le hát a láncot,
ne akarj megfelelni,
ne akarj a hitványak asztalánál enni,
legyél magad egy egész csárda,
ahová bemehet az is,
akinek otthona a járda
s a kukák alja,
legyél olyan ember,
kinek mindenki a szavát falja.

Megszületett tehát az a férfi,
aki az út szélén kóborolt,
s akitől nem kellett félni,
akibe belemart az utolsó senki,
de az útszéli fiaskó nem több, csak ennyi.

Megkeresem az elhagyott koronám,
lelki gazdagságom
s a sors-boronám,
és elboronálok vele mindent,
- van, kinek fájni fog minden szinten -
majd felcsapok közétek,
visszajövök srácnak,
s nem leszek gazdája
az útszéli sárnak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


CD57.sz2020. február 5. 08:50

Kedves Attila! Első olvasás után: Hű-ha! A sors igen brutális tanító tud lenni, ha megfosztott a ''koronánktól'', akkor tett igazán próbára bennünket. Akkor kerekedünk fölé, ha képesek vagyunk ismét méltó helyére tenni és ''visszajövök srácnak,
s nem leszek gazdája
az útszéli sárnak.''
Őszinte soraid nagyon megérintettek, gratulálok szeretettel, szívvel olvastalak: Klári

5367712020. február 4. 20:42

''Dobd le hát a láncot,
ne akarj megfelelni,
ne akarj a hitványak asztalánál enni,..''

Nagyszerű az alkotásod, sorsvers és ars poetica is egyben az én olvasatomban!
Szívet hagyok
József

Zsuzsa03022020. február 4. 17:31

Sorsversedhez
szívvel gratulálok.
Szép estét és jó egészséget kívánok.
Zsuzsa

ditte1422020. február 4. 16:39

Kedves, Kedves Attila!
Remek, remek: Elejétől a végéig , mennyi tartás, mennyi emberi tisztesség, önfenntartó tisztesség, de ha kell segítség, magad ura mentalitás, a bóvlitól távol tartás...
Hát csak kitartás!

A nagy-nagy szív meg jár!
Elismeréssel, szeretettel:
Erzsébet

John-Bordas2020. február 4. 15:07

Ez nagyon jó munka Attila,első hatalmas szivvel gratulalok,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom