Szerző

Kozma György

Életkor: 65 év
Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 86 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kozma György

Három idős barát halálára

A.

Mik ezek? Fák? Mind a fiam s lányom -
Behunyt fél szemmel a Városmajort látom.

Kanyarodik a busz - mögöttem szó: "Persze",
Egy utas - leteszi. Nincs beszélni mersze.

Elértem a hatost. Egy dagadt csaj trappol.
Ráesik egy sugár a felkelő Napból.

Gyönyörű testvérem. Egy mesterem valál.
Sose hittem volna, hogy elvisz a halál.

Záródnak az ajtók. Új sínen száguldunk.
Megváltozott mától a jövőnk s a múltunk.

Még szerettem volna egy jót beszélgetni.
Mindig csak terveztük. Nem lesz abból semmi.

Megkérdeztem volna, mért húzódtál vissza.
Negyven éve már, hogy borodat más issza.

Korábban naponta - később véletlenként
Találkoztunk néha. Eldöntötted? Önként?

Vagy óvni akartál? Az is lehetséges.
Tudtad, hogy nem voltam totál egészséges.

Leszálltam. Itt vagyok. Kezdődik a templom.
Most egy félórára letészem a lantom.

Megkérem az Ős Tényt, Ő-valót imába`
Hogy ne szenvedtessen Odaát hiába.

B.

Itten már nincs több szó.
Nincs már többé vigasz.
Megvakul a nemzet.
Ha meghal az igaz.

Nem is mondok semmit.
Nincs is mit mondani
Egy korszak lezárul.
Jön majd új megannyi.

Sokáig a legjobb Barátom férje volt.
Megszoktam, hogy Róla nem beszélek soha.
Emlékszem, mit mondott, mikor Anyám meghalt.
"Ereje beléd száll, befon, mint a moha."

Itten már nincs több szó.
Nem is mondok semmit.
Sokáig a legjobb barátom férje volt.
Pár hónapja, mikor kicsit még beszéltünk.

Tartóoszlop dőlt ki.
Nem tudom, ki tarja
Mostantól az eget.
Ki fog szembeszállni,
Ha bárki fenyeget?

C.

Ilyen boldog embert, sokat nem ismertem.
De hogy tényleg így volt? - Kérdezni nem mertem.

Panaszaid mindig voltak. Mindig harcban álltál.
Mégis mindig mosolyogtál. Másra sose vágytál.

Ha játszanánk barkochbát hogy "milyen madár lennél?"
Ölyv lennél, kit fél a róka. Mi kell több még ennél?

Talán nem is boldogság volt, mi benned sugárzott -
De valami súly és egység, semmi le nem gázolt.

Megírtad, hogy jó volt neked kisgyerekként sokszor.
Ettől lettél olyan erős, ki a sorssal bokszol.

Ettől mertünk Benned bízni mind, kiknek ez nem volt.
Tested meghalt, lehet. Halljuk. De szellemed nem holt.

Keljfeljancsi voltál. Ütés jött, de álltál.
Kisfiú maradtál. Szoborrá nem váltál.

Kilencvenhez közeledtél. Soká velünk voltál.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022020. február 10. 14:57

Fájdalommal teli, szomorú emlékversedhez
szívvel gratulálok.
Szép napot és jó egészséget kívánok.
Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom