Szerző
Vadász Attila

Vadász Attila

Életkor: 33 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 83 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Vadász Attila

Ami marad végül

Csapkod a vicsorgó szél,
halott anyák harcolnak
így árván maradt fiakért,
kik elveszve a világban,
kisegér mögé bújva
reszketnek, s szájuk szegletébe
ráncot gyűr a néma ima,
cserébe farkasfogaikért,
mik korán belevástak a rideg világba.

Sziszegnek a fák,
a szél szanaszét gyilkolja ágaikat,
s mindenfelé fa-könnyek hevernek
s borítják a rongyos házakat.
Az anyja-vesztett fiú
sziszeg így a foga között,
s megmeredt nézése,
mint a kitömött állaté:
hideg és fénytelen,
s mint a csapdában vergődő sakálé,
kiengesztelhetetlen.

Nem maradt más neki
csak a nézése,
mint a nyaktól bénának,
ki még eljátssza,
hogy elhiszi s ezért hirdeti,
hogy minden Isten akarata,
s hogy tekintete gyémánt fényű,
másoknak örök érvényű.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022020. február 13. 05:21

Különleges sorsversedhez
szívvel gratulálok.
Szép napot és jó egészséget kívánok. Zsuzsa

John-Bordas2020. február 12. 19:36

Első szivvel olvastam érdekes és egyedi versedet,tetszett,ölel János szeretettel

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom