Szerző
Danyi Dominik

Danyi Dominik

Életkor: 20 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 49 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Danyi Dominik

A magányos birtok ura

Át a szelem lágy melegén
Követtelek mindenfelé,
Nem mondom, hogy kellesz még,
De a szívem száz mezejét

Csak te uralod s csak te látod,
Hogy a világom nem is átkos,
Érzed bennem a pilácslángot,
De félem, várom az esőt, mi átmos.

Az életem megázik, és
Csak azt marad, mi megint igéz.

A személyem más formája
A létezésem orkánja.

Bennem forrón forgó acél,
Minek távol van még a cél.

Tudod úgyis, hogy ki vagyok,
A magányos birtok urát kapod.

Bízol bennem, gyámoltnak tűnök,
Tépem testem, elmémért küzdök,
Szívem szárnyal, a szabadba űzték,
Elvadult árnnyal sötét az önkép.
Fáradt kézzel s fáradt vállal
Állok a réten a világnak háttal.
Pihenem, alkalom elvész az árban,
Így nem is akarom, végtére nyár van.

Dalszöveg

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022020. február 13. 19:58

Szép, szomorú versedhez
szívvel gratulálok.
Szép estét és jó egészséget kívánok. Zsuzsa

lnagypet2020. február 13. 19:44

Figyelemre méltó vers,szívvel olvastam:Z Nagy L

feri572020. február 13. 15:26

Szomorú, nagyon szép alkotásod
Nagy Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom