Szerző
Partl Béla Péter

Partl Béla Péter

Életkor: 43 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 46 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Partl Béla Péter

Belső béke

Kérdeznélek, szívem, hiszen bennem élsz,
Beszélgessünk kicsit, talán vágysz valamire rég.
Meséld el nekem a szíved legmélyebb titkát,
Hátha megadhatom neked, amire vágysz.
Figyelj! Tudom, hogy van, amit keresel?
Tudom, hogy ez az érzés épp reménnyel se kecsegtet,
Tudom, hogy nem adhatom meg, de én is kellek hozzá.
Illetve te. Én csak a lelkem adom át.

Hallgatsz. Pedig ugyanarra vágyunk,
Reménybe burkolt válaszra várunk.
De csak zörejeket, vak, hiú reményt,
Ezt kaptuk eddig, csalfa, hazug mesét.
Tudom! Hiszen benned élek, ott van a lelkem veled,
A szívemben van a háza, jobb helye nem is lehet.
Együtt élünk, máshol nem is lennék, tudod,
Együtt vagyunk rég a rögös úton.

Bárcsak ígérhetnék neked, de tudod, nem tehetem.
Ember vagyok. Istent nem keresem.
Hiszek abban, hogy megleljük egyszer a választ,
De tudom: a szívem és a lelkem is fáradt.
Bizonytalan jelen sebesen suhant,
Elrepültek az évek, eddig zsákba veszett az utam,
Voltak foltok, de inkább csak csalfa ábránd,
Megfoghatatlan képek, ideálok a vállfán.

Tudom, hogy pihennél. Értem a vágyad.
Belefáradtál, hogy remélj ébren állva,
Becsuknád, hogy ne is érezzen már,
Hidd el, menne a lelkem is, de csodára vár.
Tudom, hogy kételkedsz, de a remény szabad,
Tudom, hogy nehéz, de esély mindig akad,
Tudod, hogy megtennék mindent, hogy remélj,
De bármi is legyen, egyszer utolér.

Azt mondod, hogy a bármi téves szó?
Nem mondhatom, hiszen nem vagyunk eladók?
Akkor úgy mondom, hogy bármit nem, de megteszem,
Ami kell ahhoz, hogy a remény meglegyen.
Nem bármi áron, hiszen nem vagyok tárgy,
Bármi is lesz, nem követendő vágy.
Tudod mit, akkor bármit csak úgy teszek,
Ha mindent, amit akarunk, fel nem teszem.

Kiült a mosoly az arcomra épp,
Jöhet bárki, de csak a remény szép.
Kereshetem tovább, de bárki nem motivál,
Így csak az a fontos, hogy bármi más megtalál.
Jöhetsz! Várlak. Mindent megteszek,
A lelkem a szívem házában pihenget.
Együtt nézünk szembe veled, bárki is légy,
De kérdezned kell, mert lelkem nem mesél.

2020. február 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metro76(szerző)2020. február 16. 16:32

@ditte142: Megihlettél. De sajnos mivel a poet nem érti a viccet és kedves emberek se. Így neked küldöm a fabebook poet oldalán van fent. A világ még nem kész rám. Talán a 100. században.

ditte1422020. február 15. 13:04

Kedves Béla!
Versedből kitűnik milyen bonyolult az ember gondolati, - és lelki világa! Nagyon sok gondolat és érzés nyilvánul meg versedben , és pszichológusnak kéne lennem, hogy megfejtsem.

Nagy szívvel, szeretettel:
Erzsébet

CD57.sz2020. február 15. 08:27

Ahhoz, hogy önmagunkat megismerjük egy élet is kevés. Néha arra gondolok, hogy az érzéseink útja, tán a lelkünk útvesztőjévé válhat. Keressük a válaszokat...Remek gondolatsoraidhoz szívvel, szeretettel gratulálok:
Klári

Zsuzsa03022020. február 14. 19:19

Kiváló versedhez
szívvel gratulálok.
Szép estét és jó egészséget kívánok. Zsuzsa

feri572020. február 14. 19:05

Nagyon szép alkotásod Béla
Szívvel olvastam
Tisztelettel

Feri

5367712020. február 14. 18:52

KIváló önismeret, ami ritka, egy remek versben!
Gratulálok, szívet ér!
József

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom