Szerző
I. P. Steve

I. P. Steve

Életkor: 69 év
Népszerűség: 136 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 98 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (26)

I. P. Steve

Elhagyott ház

Még lábon áll és nem dőlt össze,
bár áztatta az évek ősze,
s szárította a nyarak hője.
 
A küszöbnél, az ajtó előtt
a gaz térdig érőre megnőtt,
senki sem gondoskodott erről.
 
Bent szunnyad a mozdulatlanság,
a kihűlt, régi, édes varázst
a végpusztulásnak adta át.
 
Nem recseg a ház padlózása,
a szú is fáradt, már nem rágja,
lehet, hogy már nincs is a fában.
 
A sarokban póktetem szárad,
a macska sem jár már a házba,
elmaradt, új helyet találva.
 
A légy sem tesz pontot a falra,
ki ott élt, ősét agyoncsapta,
most meg csak úgyis éhen halna.
 
Már nem ketyeg a kakukkóra,
rozsdaette minden rugója,
és nincsen hangja virradóra.
 
Elült a por, régen nem táncolt,
a légben szállva nem viháncol.
Lepi, s a szék neki a páholy.
 
Ernyed a függöny az ablakon,
sötétek tőle a nappalok,
pedig fényt szűr át a lukakon.
 
Az emlék él magányban ott most,
benne semmi meg nem változott,
míg az idő messze kullogott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Doli-Erzsi2020. február 23. 10:21

Gyönyörűen megalkotott meggató szép versedhez szívvel gratulálok!!
Erzsi

gypodor2020. február 20. 22:16

Tetszik
Szívvel
Gyuri

dobosigyorgy2020. február 20. 19:37

Szuper versedhez szívvel gratulálok.
Gyuri

nefelejcs2020. február 20. 10:41

Szíven ütött ez a látvány, kedves Steve.
Nemrégiben vidékre költöztem, s amint járom a környékbeli falvakat, számtalan ilyen házat látok. Minden alkalommal összeszorul a szívem, s végiggondolom, hogy a gyermekéveim táján mennyire más volt a világ. /Én városban nevelkedtem, de mindig csodáltam a vidéki életet, az akkor élt emberek szorgalmát, munkabírását, tudását és hitét./Amikor még nyüzsgő élet volt a falvakban, az istálló tele állatokkal, az udvarban a sok baromfi, fecskék cikáztak ide-oda. Alig látni néhány fiatalt, mindenki betódult a városokba - nem csoda, hiszen sok helyen se bolt, se óvoda, iskola, posta /szóval semmi/. Vagy egy jobb élet reményében más országban próbál szerencsét. Maradtak az idősek, akik éldegélnek a morzsányi nyugdíjukból és ünnepekkor várják haza a gyermekeiket.
Ha ők kihalnak, velük hal a település is. Ez végtelen szomorúsággal tölt el.
Ezt éreztem a versed elolvasásakor, ami egyébként remek figyelemfelkeltő vers.
Szeretettel üdvözöllek: Anikó

Sida2020. február 19. 21:36

'' Már nem ketyeg a kakukkóra,
rozsdaette minden rugója,''
Eddig bírtam könnyek nélkül. Úgy megfogott ez a kép, talán mert az idő minden tagunkat éppen így teszi tönkre előbb-utóbb, mint, az öreg óra rugóját.
Szívvel: Si

Metta2020. február 19. 18:28

Nagyon szép,megható versed szívvel olvastam!
Szeretettel!
Margit

adamne2020. február 19. 16:25

Gyönyörűen megírt, szomorkás emlékezés.
Gratulálok versedhez kedves Steve szívvel, nagy szeretettel:Manyi

babumargareta012020. február 19. 10:27

Gratulálok szeretettel!
Szívet hagyok.......Babu

m.falvay2020. február 18. 19:57

Fájdalmasan szép , nosztalgikus gondolatok .
Szívvel Miki

41anna2020. február 18. 18:16

❤ 14. Megható és nagyon szép verset irtál kedves István!

Melinda

molnarne2020. február 18. 16:47

Gyönyörűen megírt versedhez nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

lenartanna2020. február 18. 16:19

Csodálatosan szép, emlékező soraidhoz szívvel gratulálok, kedves István!

Zsuzsa03022020. február 18. 15:50

Kiváló, fájdalommal teli versed szívvel jelölöm kedvencnek,
szeretettel: Zsuzsa

Pflugerfefi2020. február 18. 14:58

Kedves István!
Lehengerlő alkotàs, remek
képekkel láttattad az elhagyott házat!
Szivvel gratulálok!
Feri.

Csendhangjai2020. február 18. 13:49

Gyönyörű alkotásodhoz, csak gratulálni tudok!
Szívvel, szeretettel:
Klára

lejkoolga2020. február 18. 13:16

Igen, fájdalmas emlékek, melyet betemet az enyészet!
Szépen megírt versednél szeretettel, szívvel voltam, kedves Steve!
Olgi

tomorg2020. február 18. 13:02

A légy sem tesz pontot a falra,
ki ott élt, ősét agyoncsapta,
most meg csak úgyis éhen halna.

Szívvel gratulálok versedhez,
Gábor (6)

5367712020. február 18. 12:32

Gyönyörű vers, csodás leírás a régi, elhagyott házról, amelyhez kötődtél!
Szívvel
József

SzaipIstvanne2020. február 18. 12:12

Kedves István! Szivvel gratulálok csodálatos versedhez.
Hasonlót írtam én is, így a Te versedet nagyon is átéreztem.
Űdvözlettel: Mária

John-Bordas2020. február 18. 12:02

A hármas szivvel olvastam,ölel János

feri572020. február 18. 11:46

Hát! szóhoz se jutok, csodálatosan szép alkotás.
Ide jutunk mi is és a mi otthonunkra is ez vár valószínű itt a kis faluban.
Szívvel gratulálok remek versedhez
Feri

5206162020. február 18. 11:35

Nagyon szép versedhez küldöm a szívecskét. Engedelmeddel felveszlek a figyelőmbe. Sándor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom