Szerző
Müller Márta

Müller Márta

Népszerűség: 131 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 172 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (23)

Müller Márta

Özvegyasszony falun

Egyedül élni
Egy emeletes házban
Szomorú lehet,
Mikor mindenki elment,
Kit az ember szeretett.

Ház volt a család
Fészke, zajosan meleg,
Most kihűlt, kopár,
Vigasztalan, nincs kihez
Szólni, s főzni sincs kinek.

Télen a kert is
Hallgat, nincs benne virág,
Kutyák ugatnak
A távolban, ez minden
Életjel, e zaj csupán.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lilapetunia(szerző)2020. február 24. 10:53

@111111:
Nagyon szépen köszönöm, kedves Piroska,
szeretettel
Márta

1111112020. február 24. 07:59

Szépen megírt sorsképek kedves Márta, szívesen olvastam. Piroska

lilapetunia(szerző)2020. február 23. 00:07

@SzaipIstvanne:
Kedves Maria,
nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel
Márta

SzaipIstvanne2020. február 22. 20:43

Szomorú sors-vers. Átérezhető, Szivet hagytam: M.

lilapetunia(szerző)2020. február 22. 10:54

@lanyigeza:
Kedves Géza,
nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel
Márta

lanyigeza2020. február 21. 21:44

(19) Nagyszerű versedben hűen leírtad a magányt, azívvel, azeretettel olvastam.
Géza

lilapetunia(szerző)2020. február 21. 20:55

@Ahita: @Matyi87:
Kedves Èva és Matyi!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat és szíveiteket,
szeretettel
Márta

Matyi872020. február 21. 18:01

Bár néha az egyedüllét kell, de ha valaki elveszíti minden hozzátartozóját, családtagját, akkor már nem biztos az egyedüllét, mint pozitívum... Jó lett.

Matyi

Ahita2020. február 21. 12:50

Kedves Márta!
Valóban nagyon nehéz lehet annak, aki bármi oknál fogva egyedül él, amikor nem érzi nap, mint nap, hogy szükség van rá, ha nincs kivel megosztani bármit, akár a csendet is..., a fizikális kapcsolat, az érintés szükségletünk születésünk pillanatától, az utolsóig...
Szívet hagytam versed mellett szeretettel: Éva

lilapetunia(szerző)2020. február 21. 11:01

@barnaby: @lantgyorgyi3: @gypodor: @montor:
Kedves Barna, Györgyi, Gyuri és Eszter!
Örülök, hogy hasonlóan látjátok, és nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat és szíveiteket,
szeretettel
Márta

montor2020. február 21. 09:44

Vigasztaló a magányban, ha van kiket hazavárni.
Szép életképednél szívet hagyok.
Eszter

gypodor2020. február 21. 08:31

Remek versképek-tankákban
Szívvel
Gyuri

lantgyorgyi32020. február 21. 08:09

Magányrol szóló versed, minden napi probléma.
Kihalt falvak és városok.
Ott se különb.sokak körzt egyedül.
Versed nagyon tetszik.
POET Györgyi

barnaby2020. február 21. 08:01

Nagyob valóságos, és szomorú életkép...ez a társadalom elmagányositja az embert. Regen több generáció is együtt élt egy lakásban, házban...gratulálok szeretettel szívvel versedhez:b

lilapetunia(szerző)2020. február 20. 21:55

@John-Bordas: @tomorg: @adamne: @536771: @laszloklara: @B...yL...o: @Zsuzsa0302: @feri57: @Barthal: @Csendhangjai: @molnarne: @lejkoolga: @anci-ani:
Kedves János, Gábor, Manyi, József, Klára, László, Zsuzsa, Feri, Ági, Klára, ICA, Olgi és Anci!

Ma késöbb értem haza, és örömteli meglepetést okozott, hogy már ennyien eljöttetek versemhez és tetszett. Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat és szíveiteket,
szeretettel
Márta

anci-ani2020. február 20. 21:25

Bizony ezek szomorú dolgok, ha a sors úgy hozza,
hogy kirepülnek a fészekből a gyerekek, az ember párját is
a betegség elviszi, de élni kell továbbra is, egyedül
,ilyenkor a vigaszt a család, az unokák jelentik,
mert az egyedüllét és magány tönkreteszi a lelket...
Szomorú képek melyeket bemutattál remek verseddel, Mártám!
Sajnos ilyennel is szembesülni kénytelen az ember...
Szívvel, szeretettel olvastam:
Anci

lejkoolga2020. február 20. 21:23

Jó témát választottál, kedves Márti!
Sok ember azonosul vele!
Szeretettel, szívvel olvastalak: Olgi

molnarne2020. február 20. 20:31

Nagyon szépen megírt versedhez szeretettel szívvel gratulálok:ICA

Csendhangjai2020. február 20. 19:43

Magányosan élni nagyon nehéz, és sajnos nem lehet ellene semmit tenni!
Elgondolkodtató alkotásodhoz, szívvel gratulálok - szeretettel:
Klára

Barthal2020. február 20. 19:24

Igen, egyfajta jelenséget ábrázolsz, korunk ( ''emeletes házban) szomorú sorsú időseinek sorsát.
Lehangoló a valóság, és bizony tenni kell érte/ellene, hogy ne így legyen.
De kinek? Ha már nincs senki a hozzátartozók közül?
Társadalmi probléma, és nagyon hasznos, hogy felhívod rá a figyelmet!
Gratulálok azonosulva a vers főszereplőjével gondolatban: Ági

feri572020. február 20. 18:22

Csodálatosan szép versed Márta
Nagy Szívvel olvastam
Szeretettel
Tisztelettel
Feri

Zsuzsa03022020. február 20. 18:17

Nagyon szép versed a magányról szívvel jelölöm kedvencnek,
szeretettel: Zsuzsa

B...yL...o2020. február 20. 17:35

Nagyon szép életkép a magányról. Nagy átélésről tanúskodik. Gratulálok:
László

laszloklara2020. február 20. 17:23

Át tudom érezni magányodat

5367712020. február 20. 16:49

Nagyon jó a versed,sajnos a sors ilyen kegyetlen velünk!
Szívet küldök
József

adamne2020. február 20. 16:36

Szívvel, szeretettel gratulálok versedhez kedves Márta.
Manyi

tomorg2020. február 20. 15:48

Szívvel olvasva, Gábor

John-Bordas2020. február 20. 15:27

Tetszett,első szivvel olvastam,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom