Szerző
Vers

A verset eddig 449 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Lánczky Sándor

Krómgyöngy

Ha leszállt az éj, a csillagok elborítják a sötétség függönyét
A holdsugár végigseper szerény hajlékod udvarán
mintha keresne valamit, de nem talál.
pedig ott lapulok, biztos a menedékem. Az árnyék.

Mikor ezüst szárnyon hozzád szállok
minden éjjel itt lapulok. Kerülöm a fényt
mi megcsillanna testemen, nehéz volt az utam
a fény nehogy árulóm legyen, nehogy most elbukjam.

Nappal én vagyok a napfény ami rajtad végigsimít
én vagyok a szél ami körülölel ami hűsít
én vagyok a felhő ami a melegben árnyat ad
én vagyok az eső ami végigcsorog rajtad.

Éjjel viszont nem lehetek bármi
bármilyen alakot felvenni nem tudok
én vagyok az a fémszínű lény, a holdfényt kerülve
ezüstszárnyon hozzád szállok.

Óvatos voltam, mikor hozzád a kulcslyukon át besurrantam
kedvem lett volna melléd állni, mikor álltál a zuhany alatt, figyeltelek.
Irigyeltem a tusfürdőt a szappant, ami a vízzel együtt végigfolyt rajtad
megborzongtam, mikor láttam a törölközőt ahogy simítja tested.

Őriztem álmod miközben aludtál, a hajad
a szemedbe omlott, mikor félresöpörtem elmosolyodtál
reggel mikor felébredsz meglátod
én hagytam a krómgyöngyöt a párnádon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom