Linusz Réka

Képregény

Mit is gondoltam, már magam sem értem,
én őt soha nem kértem.
Van mindig valaki, aki a múlt része,
vagy most jött de már ő is csak a múlt.
Eljött de nem maradt meg, csak jött és ment.

Mint a hurrikán, mindent elsöpört
magával vitt, nekem semmit meg nem hagyott.
Hónapok múlva a szél ismét feltámadna,
de nincs por mit felkavarna.
Nincs szikra, parázs mi lángra lobbanna.

Csak az űr, a fájdalom, a könny maradt.
Vihar után csend vonul most az úton
nincs por sem pocsolya... nem maradt semmi.

Letört ágak hevernek szerte az úton
mit okoztál, kietlen lett minden és zavaros.

A tó tükre is megváltozott...
ha belenézek már mást látok,
s már csak őt akarom látni.
Csak azt az arcképet, aki utánad
néz vissza rám, aki téged már utál.