Szerző
Partl Béla Péter

Partl Béla Péter

Életkor: 43 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 46 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Partl Béla Péter

Kreatív szimbiózis

Fa és a művész

Kezdetben, mikor még kicsi voltam
A lelkemből nagyot szóltam
Kezdetben a föld adott életet
Én tettem a dolgom, növekedtem.
Megalkottam magam, kezdetét a fámnak
Gyökereket növesztettem és vártam
Míg erősen ragaszkodtam, a föld volt a hazám
És lassan a törzsem is kinőtte magát.

Sok év alatt az ágaim is lettek
Koronát emeltem, hogy az ég le ne essen.
Megtartottam a felhőket, védtem a hazám
Néha cirógattam is, hogy az eső tápláljon tovább.
Művész voltam, egy kreatív élet
Aki sokáig az életét élte.
S most ne gondold azt, hogy sírni fogok
Egy olyat mutatok, ami bennem nyomott hagyott.

Van egy művész, akit tisztelnem kell.
Az életemet elvették, de ő új szintre emel
Megalkotja velem az lelkem álmát
Megmutatja a világnak, hogy nem minden ábránd.
Egykoron, mikor a lelkemmel éltem
Álmodtam egy világot, volt sok emlékem
S ezt az emléket visszük most tovább
Együtt alkotjuk meg a világ csodálatát.

Ne gondoljátok azt, hogy szomorú vagyok
Eljött az idő, hogy újat mutathatok
Átadtam a földnek az utódaim egész sorát
Bennük élek én is, így a lelkem tovább áll.
Betölti a levegőt a vágott fa illata
Csendül az erdő szomorú pillanata
Egykoron élő voltam, de várok arra
Hogy kicsiny művésszel a világot beutazzam.

Megteremtjük azt, amit a lelkünk érez
Egymás nélkül mindkettőnknek vége.
Talán a lelkünk megtalálja azt, amit keres
Mikor kivetíti rám, amit az álmában megteremtett.
Nem tudom, mi jön, de várom nagyon
Új irányt veszek, izgulok vakon
Megbízom benne, mert csodásat áld
Nekem most ő a föld, és vigyáz reám.

Kicsiny művész, leteszem eléd magam
Mutasd meg a világnak, hogy legyek szabad
Mutasd meg, hogy az életem új irányba állt
Veled együtt az életünk, ez most örökre vált.
Megmutathatom, ki lakik a fámban
Megtudhatod, milyen is, ha más vagy
Mesélhetnék neked, de most mennem kell
Vár rám a munka, s újra megszülethetek.

2020. február 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metro76(szerző)2020. március 24. 14:58

@Teni: @Zsuzsa0302: @feri57: @CD57.sz: Köszönöm szépen nektek.:)

CD57.sz2020. március 10. 20:04

Szívvel, szeretettel olvastam remek soraidat, gratulálok:
Klári

feri572020. március 10. 15:23

Nagyon szép alkotásod Béla
Nagy Szívvel olvastam
Barátsággal
Feri

Zsuzsa03022020. március 10. 14:59

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa

Teni2020. március 10. 14:56

Szeretettel olvastalak!

Teni

Metro76(szerző)2020. március 10. 12:56

@520616: Kedves Sándor. Köszönöm szépen a soraidat. Egy vallomással tartozom, azért lett mese, mert a fa nem tudja elmondani mit él át nekem kell. :) A kreatív szimbiózis egy kezdő művésznek szól, neki írtam, hogy egy másik művész is adhat neki szépet, nem csak ő a világnak. Ő nem verseket ír. Ő pírografikus. Csodás rajzokat csinál falemezre. Megihletett a művészete. Nem is egyszer a következő versem is neki szól.:) Köszönöm, hogy voltál.:)

5206162020. március 10. 12:42

Kedves barátom! Imádom művészetedet. Nagyszerű alkotásod szívvel olvastam. Szerintem ez nem mese, ez maga az élet. Nagy szívet hagyok versednél. Sándor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom