Idő és sors
Valahányszor, mikor reggel madárdalra ébredek,
Rád gondolok, hol lehetsz? Miért nem lehetek veled?
Szomorúság ül ki arcomra, mosolyom elhagyott,
Mennyivel más az élet, ha úgy lenne, mint régen,
Jókedv és nevetés, amerre járunk, velünk tartana,
Erdőben, ha jártunk, minden madár nekünk énekelt.
Vízparton, ha sétáltunk, ezüstbe öltözött halak
A vízből integetve köszöntöttek ránk, ragyogtak,
Mikor elnyúltunk a selymes, illatos fűben,
Emlékszel? Szívünk egymásért dobogott!
Mosolyogtak fentről a fehér, kicsi bárányfelhők,
Füledbe, ha súgtam, tücsökzene kísérte dallamát.
Szemedben láttam, boldogságtól volt a ragyogás,
Emlékek járnak búsan, hol örömmel, hogy szívemet,
Emlékezve rád, életben tartsák, ne sorvasszák,
Csak átutazóban volt szívemben a szerelem,
Remény volt a gondolat, hogy egy célért utazunk,
Úgy rohant az idő, nem állt meg egy szóra.
Hogy megkérdezze tőlem, őt akarom-e?
Harcolt a sors, az idő győzött, még sincs felejtés,
És odabent, az udvaron a bánat ül egyedül,
Olykor vasmarokkal fogja, megrázza, hogy ébresztő!
Elmúlt az idő, most el kell hogy engedjem,
A szív érzi, lehet, hogy nem ő volt az, ki igazán szerette.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
anci-ani2020. március 11. 22:25
Szomorúságában is nagyon szép!
Szívvel, elismeréssel gratulálok!
Anci
Csendhangjai2020. március 11. 18:54
Gyönyörű versedhez, szívvel gratulálok - szeretettel:
Klára
moca600(szerző)2020. március 11. 15:55
Zsuzsa0302, John-Bordas, ditte142, feri57, Eci, CD57.sz
Köszönöm a megtisztelő olvasást, véleményt, mi fontos nekem tőletek!
ISI
Zsuzsa03022020. március 11. 14:01
Megható, szép versedhez szívvel gratulálok.
Szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa
John-Bordas2020. március 11. 13:36
A szív az ami tudja az igazságot,az elme hazudik magának,a test vágyai sem vezetnek az igazsághoz,versed remek lett,az (5) szivvel jelöltem,ölel Janos
ditte1422020. március 11. 13:13
Kedves István!
Nagyon megkapó ez a versed. Nagyon szépen írsz a szép emlékekről, s még ez is mennyivel több az ürességnél.
Ezeket a szép emlékeket nem veheti el senki!
Nagy-nagy szívvel lett kedvencem versed, szeretettel
elismeréssel, olvastam: Erzsébet
''Vízparton, ha sétáltunk, ezüstbe öltözött halak
A vízből integetve köszöntöttek ránk, ragyogtak,
Mikor elnyúltunk a selymes, illatos fűben,
Emlékszel? Szívünk egymásért dobogott!''
feri572020. március 11. 12:55
Megható, nagyon szép reménytelenségversedhez
Szívvel gratulálok.
István, nagy szeretettel meghívlak az új versemhez
Nagy elismeréssel, tisztelettel várlak
Feri
CD57.sz2020. március 11. 12:48
A jó, öreg vén idő rohan! Gyakran nem vesszük észre, vagy talán nem akarjuk észrevenni, a változásokat. Vannak dolgok, miket tudni kell elengedni...
Szívvel, szeretettel gratulálok soraidhoz:
Klári
Eci2020. március 11. 12:47
Kedves István! Meghatóan gyönyörű vers! Nagy szívet hagyok érte! Szeretettel Edit