Szerző

Suhayda Péter

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 45 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Suhayda Péter

Ő volt

Éjszaka érkezett szemerkélő esőben,
Majdnem összeesett, fáradt volt, és erőtlen.
Akkor is útra kelt volna, ha nem éli túl,
Hisz ismerte a járást, ez már egy régi út...

Ott állt az ajtóban, és a szemembe nézett,
Majd elkezdte mondani, hogy mennyire féltett,
Hogy mi lesz velem, ha egy éjjel eljön értem,
És elmondja, megsúgja azt, amitől féltem:

Én álltam az ajtóban. Egy fiatalabb én,
S mikor végre felfogtam, úgy festett, mint egy rém,
Nem volt erőtlen, már nem voltam fáradt,
De bántam, hogy kinyitottam a zárat.

Ütöttem, rúgtam, de nekem jobban fájt,
Nem hagytam abba, akárhogy kiabált,
S ott pihegett félholtan.
Fájt. Ő volt az "én voltam".

Ő volt a múltam, a taszító fájdalom,
És bár szememben nem volt szánalom,
És hiába nem volt sötét a szándékom,
Hamarabb voltam, mint az árnyékom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022020. március 13. 16:03

Elgondolkodtató, fájdalommal teli versedhez szívvel gratulálok.
Kellemes délutánt kívánok jó egészségben, békességben.

Szeretettel: Zsuzsa

Rai2020. március 13. 14:00

elgondolkoztató vers, szívvel!

Hanga562020. március 13. 13:50

Szívvel gratulálok, nagyon tetszik a versed !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom