Zách Rita

Halhatatlan

Szerelemmel megtelt, széjjelszaggatott szívem
próbál helyrehozást az élet által okozott rondaságra,
sebekkel, hegekkel tarkított tűzforró élet,
melybe életet lehelsz.

Megállíthatatlan körforgás részese vagyok,
szerelmed az evilági örömök sokszorosa,
végtelenebb a véges tejút végletekig tanulmányozott örvényeinél,
határtalanabb a befagyott tenger sűrű sodrásánál,
és mégis kergetett vadnak érzem magam.

Csaták közt hull el a jó harcos,
mivel győzni kíván, nem élni,
eszét elvesztve a szalad célért,
majd szunnyad a magányos hamuban.

A szerelem egy örök háború,
melynek végén martalékul szolgálsz
önmagad csalogató vágyának,
elpusztítod, mit akaratból szereztél,
hogy a romok között leld
a békét kedveseddel haldokolva.

Halhatatlan szívem kegyes dobbanása
kívánja, történelem végéig vele légy!
Nem kellenek háborúk, sem megnyert viadalok,
a támadást elvetem, örökért élek.