Szerző

Andó István

Életkor: 73 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 134 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Andó István

Csak magamnak

Csak magamnak kell számot adni
e csiszolt kráterperemi táncról,
az ingázó szédületről, napfényes
és alagútáramos (!) tiszta képek utáni,
szublimáló, csendes éjszakákról.
Önszervező őssejtem elül már,
kiterülő mederbe terelt titka felfakadt,
pedig akkor... sehol sem volt a nyár.
Kétes kvantumjáték tapadt a kőre,
de tovakúszott, s elmutált a Szellemig,
véletleneimnek sok törvény volt az őre!

Végül is most is csak úgy
a bezárt "semmivel" betelten
magamnak görgetem a szavakat
hisz, önvalóm jól tükrözi a világot!

Az külön ok - és újra érző lesz az akarat -
hogy mily terhes ez a hosszú nyílt, titok!
Meglehet, a még "jól dolgozók" felett
majd új hatalmat szül a hideg halánték.
(Munkál a természetes tradíció,
a gondolat létet őrzőként leng még.)
De már nem tartozom, nem is kérek
s, mint jó vagy okos bolond
csupán, néktek is nyugalmat remélek...

2004. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2020. március 16. 14:46

Szivvel (2) olvastam remek versedet,ölel János

Rai2020. március 16. 12:58

igen, nagyszerű, hogyha az ember saját magával megbékél!
szívet hagyok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom