Szerző

Márton Ivett

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 129 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Márton Ivett

Távol tőled

Távol vagy, de a szívemben mindig ott leszel,
Bármerre is mész, soha nem engedlek el.
Szeretlek, még ha nem is vagy mindig velem,
Örökké melletted, erre tettem fel az életem.
Megfogadtam neked, hogy mindig hű leszek,
Hogy az életemben mindent csak érted teszek.
Történjen hát bármi, én hű maradok végig,
Csak siess haza, kérlek, mert szívem 100 sebből vérzik.
Hiányod már megőrjít, nem bírom idegekkel,
Mondd, miért most, miért így kellett, hogy menj el.
Muszáj ezt értem, és hallottam már párszor,
De megőrülök nélküled, rosszabb, mint a mámor.
Meddig fog ez menni, kibírjuk-e vajon még?
Meddig bírom nélküled, hogy nem látlak már nagyon rég.
Feltettem az életem, hogy maradok mindig veled,
S egyet tudnod kell, hogy ígéretet soha nem szegek.
Várni fogok rád, ha hónapokba fog is telni,
Hogy újra lássam arcod s tudjalak ölelni.
Hiányod sokszor az őrületbe kerget, de
Ilyenkor gondolok vissza az együtt töltött percekre,
Aztán megenyhül a szívem, hogy nincs sok már hátra,
Hogy újra ezernyi csókot leheljek a szádra.

Az emlékek egyedül, melyek életben tartanak,
Mikor nem vagy velem s nem láthatom arcodat.
Mindig arra gondolok, mikor mellettem voltál,
Az arcomra mosolyt csalni bármivel tudtál.
Nekem elég volt egy szó, mi elhagyta az szádat,
S akkor értelmet adtál minden egyes mának.
De most nem vagy itt, nem ölelsz már rég,
Mondd, hová tűnt el minden, ami szép?
Csak arra gondolok, mi lesz így velünk,
Lesz-e jövő vajon, vagy egyszer csak eltűnünk?
Te jobbra, én balra, kettéválnak útjaink,
Kibírjuk-e még szerelmünk rögös útjait?
Nehéz így az élet egyedül, távol tőled,
De mit tehetnék, hisz megőrülök érted.
Ha új életet kezdenék, azt is veled tenném,
A jót, a szépet másban nem keresném.
Hisz mindent, ami kell, benned megtaláltam,
Te vagy az az ember, akire mindig is vágytam.
Ne engedj el, kérlek, mondd, hogy te is ezt érzed,
Hogy nélkülem már számodra sincs élet,
Hadd érezzem végre, hogy fontos vagyok neked,
Hogy elhiggyem azt végre, valaki engem is szeret.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02020. március 18. 09:43

Nagyon szép vallomásodhoz szívvel szeretettel gratulálok Anikó

Motta2020. március 17. 17:33

Szép vallomásodat szivvel olvastam
Motta

feri572020. március 17. 07:10

Csodálatosan szép vallomásversed nagyon tetszik Ivett
Nagy Szívvel lettél a kedvencem
Kedves Ivett, mától a Figyelőmben követem a verseidet.
Nagy Szeretettel várlak én is a versemnél,Figyelővel
Üdvözlettel
Feri

John-Bordas2020. március 16. 14:45

Figyelőt és szívet adtam szép szívből fakadó bemutatkozó versedhez szeretettel,ölel János

SzaipIstvanne2020. március 16. 12:50

Gyönyörű vallomás, szép versben.
Szivvel olvastam.
Mária

Rai2020. március 16. 12:48

Több, mint vallomás! szívet hagyok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom