Szerző

Molnár Jolán

Népszerűség: 339 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 163 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 19.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (28)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Molnár Jolán

haza hozzá

m
é
g
tisztán
emlékszem
amikor
felnéztem
eltávolodott a horizont
megragadtak önként és kénytelen
fluoreszkáló kristály-zöld fénybe vont
az elragadtatott bizonyosság amit félelem
nem érinthet
folyondárrá
kuszálódtam
a lágyan lüktető
csillagzuhatagban
és felszabadított az erő
szintek rétegén átemeltek
aztán zsilipeltek a dokkban
kinyílt idő-kapun tér-korláton
az űrsivatag csillagokká robbant
leülepedve a fényévszázadokban
alászálltam valami fájdalommentes
ájulásba mégsem fogott el a rettegés
hogy már éppolyan idegen arcom van
mint nekik éreztem hogy körülvettek és
szinte szurkáltak jelenlétükkel
mint zsibbadásig sebző tűkkel
a tűréshatáron tudtam már
nem önmagam vagyok
s a megszabadító halál
egy fekete lyukban vár
innen nem emlékszem
csak az biztos ahogy
tejútfolyami kvarkszemcséken
anyagtalanná szétporladok
átpulzált a galaxis-mámor
s a spirállá csavarodott
űrmagányból
zuhanok
haza
h
o
z
z
á

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Molnar-Jolan(szerző)2020. április 4. 14:04

@Callypso: köszönet, kedves Anna! Neked is szép hétvégét!

Callypso2020. március 27. 16:32

Nem csak a téma és az egyedien ötletes megfogalmazás, hanem a forma és minden egyes igényesen megszerkesztett sor is kalapemelést érdemel... Örömmel olvastalak, sok szeretettel, őszinte elismeréssel gratulálok és ragyogóan verőfényes, verseket gyümölcsöző hétvégét kívánok, drága Joli! Ölellek! (:

Molnar-Jolan(szerző)2020. március 24. 09:27

@Csinaj: köszi, hogy jöttél.

Csinaj2020. március 23. 20:41

Ez olyan, mint orsó
Csak egy ovi, picikét vastag a vége
Ahol épp fognia kéne
A mesebeli CsipkeRózsikának
Akkor ékszer vető gránát
Mi haszna ha nem robban rám
S meghív vacsorára?
Rára, fára
Abban is van fekete lyúk
Jó vagy.
Ekönyveltelek
Tudjuk!

Molnar-Jolan(szerző)2020. március 22. 12:51

@judit.szego: @csillogo: köszönöm szépen Nektek is.

csillogo2020. március 22. 08:15

High-tech!
hova máshova...
JoliM

judit.szego2020. március 21. 19:35

Szeretettel gratulálok!

Molnar-Jolan(szerző)2020. március 21. 18:29

@gypodor: @BakosErika: köszönöm a tekintéseket. :-)

BakosErika2020. március 21. 16:57

gypodor2020. március 21. 13:03

Tetszik
Szívvel
Gyuri

Molnar-Jolan(szerző)2020. március 20. 13:37

@harminchat: @dvny: @Csendhangjai: @ditte142: @m.falvay: @szalay: @tomorg: @Zsuzsa0302: @Kicsikinga: köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

Kicsikinga2020. március 20. 11:54

Egy újabb remek versed!

Zsuzsa03022020. március 20. 11:29

Érdekes és kitűnő versedhez szívvel gratulálok.
Kellemes napot kívánok jó egészségben, békességben.

Szeretettel: Zsuzsa

tomorg2020. március 20. 10:35

Szeretettel olvastalak,
haza hozzá c. versedhez gratulálok,
Jó szívvel (19 ❤)...
Gábor

szalay2020. március 20. 01:29

kedves Jolán,érdekes összeállitásű vers és szivvel olvasva gratulálok,
üdv István

m.falvay2020. március 19. 21:12

Remek ez a visszatérő űrhajó , mert valahová mindig vissza vágyunk , legtöbbször hozzá .
Szívvel olvastalak .
Miki

ditte1422020. március 19. 21:11

Drága Joli!
Megragadó a fantáziád, csodálatos az a képzelőerő, mellyel mozogsz a
galaxisokban, át haladva a fekete lyukon, majd visszatérsz
''hozzá''
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok :
Erzsébet

Csendhangjai2020. március 19. 20:06

Te nem tudsz olyan verset írni, ami ne érdemelne szívet!
Gratulálok- szeretettel:
Klára

dvny2020. március 19. 19:36

Én egy nőt látok ebben a formában, először tárt karokkal állni, aztán fejjel lefele zuhanni...De akármi is ez, nagyon jó! Hatalmas szív és üdv, Lili

harminchat2020. március 19. 18:37

Mintha egy idegen űrhajó fénycsóvája kavarná a szavakat. Galaxisok tereit repülnénk, átalakulnánk, a végtelenbe vesznénk, de végül mégis visszaereszkednénk hozzá. Mámorban átreszketett, lüktető kaland a versed!

Molnar-Jolan(szerző)2020. március 19. 18:28

@logosz: @John-Bordas: @feri57: @JohanAlexander: @41anna: @odygastro: @Pflugerfefi: Köszönöm szépen figyelmeteket és szíves szavaitokat. :-)

Pflugerfefi2020. március 19. 17:30

Űrutazàs mely hazavezet!
Remek vers!
Szívet érdemel plusz a forma
mely egy Ufonautára hajaz!
Gratulálok!
Feri.

odygastro2020. március 19. 16:18

Zseniális !
.Szíves.

41anna2020. március 19. 16:10

❤ 9. Nagyon jó!

Melinda

JohanAlexander2020. március 19. 15:35

Nagyszerű forma, remek vers.
Jolán, szívet küldök.

feri572020. március 19. 13:45

Nagyon szép alkotás Jolán
Nagy Szívvel olvastam
Szeretettel
Feri

John-Bordas2020. március 19. 13:26

Az utolsó utazás a legszebb,versed remekül sikerült,a forma is illik momdanivalodhoz,a 2 szivvel,ölel János

logosz2020. március 19. 12:59

Fú, ez aztán a 0. típusú találkozás! :) A versnek az alakja mi? Szívvel, Gábor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom