Szerző

Kálmán Bence

Életkor: 25 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 68 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kálmán Bence

Halál

Az ágyam szélén ülvén
Farkasszemet nézek a magánnyal.
Pupilláim tágak, mindjárt könnyezek,
Vajon milyen a találkozás a halállal?

Csendesnek képzelem, és hidegnek,
Egy üres térnek, ahol talán már én se létezek.
Semmivé leszek, a hullám pedig majd rovarok falják.
Mindnyájunknak ez a végzete.

Nem, én porrá leszek, és hamuvá,
A lelkem pedig szabadon száll!
Olyan leszek, mint egy sasmadár,
Ki előtt nincs többé határ.

Repülök majd szabadon,
Nem lesz többé gondom, bajom.
Vadászok majd rátok, ti földi majmok,
Kik e világ "javát" felelőtlen faljátok.

Lecsapok majd vasszigorral,
Karmaim közt haltok levegőtől szomjan.
De lelkem még e testbe zárva
Türelmesen vár a halálra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2020. március 21. 13:49

Figyelőbe vettelek és a 2 ik szívet adtam egyedien jól megírt versednel,ölel János

Zsuzsa03022020. március 21. 13:19

Csodás versedhez szívvel gratulálok.
Kellemes napot kívánok jó egészségben, békességben.
Én is várlak :)
Szeretettel: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom