Szerző
Somogyi Levente

Somogyi Levente

Életkor: 18 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 47 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Somogyi Levente

Károgó varjak

Nem kérek belőletek, károgó varjak,
Ítélethozó vészmadarak!
Nem érdekel hasító szavatok,
Nem érdekel gyászos tollatok!
Csak a sajátommal haladhatok,
Csak az én szárnyammal szállhatok!

Szállok köztetek, mint holló s viharmadár!
Oh, végzetnek madara, elvakít e fekete fényár!
Elvakítanak a csalfa szavak, balga szózatok,
Jertek, varjak, a halálomat hozzátok, hozzátok!
Nem érdekelsz már, éji végzetárny, vérármány!
Nem érdekel eme világ szürke mivoltja!...
Csak színeit látom s kincseit vizslatom!

Nem kérek belőletek, károgó varjak,
Rémhírhozó gyászmadarak!
Nem érdekel fulladó dalotok, fakó szavatok!
Nem érdekel az opálos tollatok, éles karmotok!
Csak szállok előre s előre,
Látom a viharok sorát, a lángok uralmát!

De tudom, mi előttem,
Egy nap az lesz majd mögöttem!
Ártó ódátok el nem bizonytalanít!
Károgó kacaj álmot el nem pusztít!
"Nem kellenek a megálmodott álmok!"
Létemnek a sok ezer idegenvilágok!

Nem leszek döghúsotok,
Ti, károgó ostorok, átkok!
Nem engedek neked kígyónyelvű kétség,
Mert bennem ott a jövendőreménység!
Bennem a tűzviadal, mely tovaterjed,
S lángra gyújtja hamvas lelkemet, s csak terjed!

Tűzvilággá lesz a szakadt lélek,
Tűzliliom nyílik hát a tavasznak derekán,
Tűzálmok gyúlnak a télnek törött kriptáján,
Tűzrózsák szegélyeznek minden törést a múltnak koporsóján!
Tűz martaléka lesz az összes varj, s az álnok lidércek is!

Rettegj, vészmadár, rettegj te, aggályár!
Aggodalom szele ugyan fújhat reám még,
Ám e viharmadarat le nem terítheti, nincs itt a vég!
Dalolok addig ezer nótát, ezer bukott ódát!
Gyaláznak majdan a holnap fiai, mának varjai!
Alázzanak a sáros földig, de szavuk üres marad,
Mert nekem tollam örök erőt ad, erőt ad!

Nem érdekeltek már, károgó varjak,
Vészhozó ítéletmadarak!
Nem érdekel hasító szavatok,
Nem érdekel gyászos dalotok!
Csak tovahaladok, tovahaladok!
Nélkületek messze eljutok, eljutok!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Leslie20162020. március 22. 13:46

Szív és figyelő tőlem. Üdv. Laci

gypodor2020. március 22. 11:08

Balladisztikus sorokkal, szóismétlésekkel megírt, néhol pátoszos, jó versképekkel tűzdelt alkotás. Remek a kicsengése
Szívvel
Gyuri

feri572020. március 22. 06:25

remek szép alkotás Levente
Szívvel gratulálok
Feri

Bogsika2020. március 21. 19:33

Elgondolkodtató versedet figyelemmel olvastam Tetszett :Tünde

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom