Nem én
Nehéz vagyok,
nem szállok az égen,
a földön mászkálok,
amíg elér a végem.
Éjszakába világosságot,
mint a villám, nem viszek.
Másokból is, mint
magamból, csak keveset hiszek.
Ha fázom,
nincs, aki átölelne,
ha más magányos,
nem én vagyok mellette.
Verseim levegőbe
karcolt rímek.
Szavaim ködbe, füstbe
rosszul csomagolt hírek.
Ha tenni kell,
nem én vagyok, aki tesz,
hanem aki magára
- száraz falevélből - álcát vesz.
Amikor majd
csendben meghalok,
nem lesz, akinek
szemében könny ragyog.
2004. május 22.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
VaradyEndre2020. március 23. 14:23
Különleges hangulatú magányversed tetszik.
Szívet érdemel.
Endre
John-Bordas2020. március 23. 00:14
Sándor,amíg a költőnek papírja és tolla van nem magányos,hiszen a vers a mennyekbol jön hozza,a költő legfeljebb egyedül van testben,versed remek,a 4 szivvel olvastam,ölel János
Rai2020. március 22. 21:04
kedves Sándor! akiben ilyen kreativ költői véna munkálkodik, nem lehet magányos! Szívek dobbannak! Dübörögnek! szivből szivvel!
Motta2020. március 22. 20:01
Kicsit keserű, szép versed szivvel olvastam
Motta
Törölt tag2020. március 22. 19:45
Törölt hozzászólás.