Szerző
Piukovics Laura

Piukovics Laura

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 36 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Piukovics Laura

A mi tanyánk

Nyíló virág tengere önti el gondosan a rétet,
Hol sárga, hol piros, és nem látni semmi rémet,
Tükröződik az égen, lengedezik a zöld rengeteg,
Messze távolban pedig kisebb tanya hempereg.

Gyerekek szenderedtek el óriás fák ölében,
Az asszony a kimosott ruhát teregette szépen,
Ura a kedvenc főztjét ette csendesen éppen,
Egyre csak a szép szerelme járt okos fejében.

Csöngettek. Kerekeken gurult be egy szerkezet,
A ruhák rétet takarván lengedeztek, s egy leesett,
A kocsit a nő észrevette, csapot-papot elengedett,
Rohant volna, de gyors léptekkel esett-kelhetett.

Ruháját lengeti a szellő botorkálva a kapuhoz,
Miközben ismeretlenünk oda kis kosarat hoz,
Találkozásukat ölelés, arccsók pecsételi le,
Milyen rég nem látta kisleányát, róla ez rí le.

Mint két tojás, harmadikat már megismerné,
Mire hó takarja a természetet, kezébe vehetné,
Aranyoska, kék és rózsaszín ruhácskák bújtak,
A kosárban minden volt, mit újak kívánhatnak.

Férje is megjelent kisebb gyerekekkel körülvéve,
Együtt alkot egészet, egy sincs felcseperedve,
De értelem érzelemmel keveredve megmutatja,
Mint méh s virág, a jövőt jelen érték alkotja.

Sok esztendeje már, nem is emlékeznek talán,
Mikor a virágok szirmai ki se nőttek talán,
Kis házat építettek, mikor a nő lányka volt még,
És a férfi fiú, ki már a kinyílt virágot kereste rég.

Téglát téglára, ablakot pedig szépen a ház falára,
Kezük munkája lassan gyümölcsöt termett a fára,
Évek teltek, és fáradtan dőltek el a barna réten,
Napfelkeltét, majd napnyugtát néztek az égen.

Beesteledett. Fájlalták kezüket és eszüket persze,
Míg a végtelen csillagokat keresték elveszve,
Hold világította arcukat, álmokat szőve közben,
Barátságos fények világították őket ki körben.

S most itt vannak, minden áll a helyén rendesen,
Már rügyezik, minek már rügyeznie kell esztelen,
A kis ház mellett megálltak, egy kút csillant fel,
Odaszaladtak kézen fogva, hát mit lelnek benne fel?

Fölé hajoltak és elgondolták, mit is kéne tenni,
Fejenként egy-egy érmet kellene beletenni,
A lányka már nem is olyan karcsú derekával,
Kék és rózsaszín ruhát kért fonott kis kosárral.

2019. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2020. március 23. 17:53

Gyönyörű versedet első szivvel jelöltem kedvencnek,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom