Szerző

Kósa Kristóf

Életkor: 18 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 27 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Kósa Kristóf

A köd

A reggeli sűrű tejsodó,
Mibe a táj szamara elvész,
Napok óta megül itt mindent,
Ellepi a házat, mi félkész,

Áll a Duna töltött partjain,
S ellepi a nagy folyót magát,
A szélles folyású bölcsünket,
Ki iramol e tájékon át.

Itt-ott szerte a kopár földön
Egy őzcsorda legelész,
És megremeg pár könnyű zajra,
Mi a köd csendjében elenyész.

Szálló madár - emlék vezeti-
Bukkan a köd sűrűjéből ki,
És csupasz fák szótlan hadait
Vasfogúval gyötri valaki.

Motrok zúgnak a főút felől,
Kocsik néger gáza furcsa íz
A köd kemény édességében.
Alak sétál, teste csupa víz.

Megnyaldosta őt a csalfa köd,
Halad... Elfedi a rengeteg.
És ki bús magányban otthon ül,
Tájra nem, csak a gépre mered.

2020. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kosa_kristof(szerző)2020. március 23. 17:29

@John-Bordas: Köszönöm

kosa_kristof(szerző)2020. március 23. 17:28

@1-9-7-0: Köszönöm!

John-Bordas2020. március 23. 17:18

Harmadik Figyelőt és harmadik szívet hagytam remek versednel szeretettel,ölel János

1-9-7-02020. március 23. 16:59

Nagyon szép természet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom