Szerző

Kaposi Botond

Életkor: 22 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 54 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kaposi Botond

Négy évszak

Ördögi kör

Tavasz volt, zöldült a természet,
Magányom már  felemésztett,
De akkor megláttalak téged,
És az a márciusi nap szép lett.

Egy gyönyörű, tavaszi nap végén
Megismertem szíved mélyét,
És temelletted, kicsi lány,
Elfelejtettem, mi a magány.

Áprilisra lapoztunk a naptárban,
És végre volt, ki este hazavár,
Isten a te arcod festette mindenbe,
Miben előtte nem hittem.

Májusban már a nyaralást terveztük,
A véleményünk nem volt mindig együtt,
De végül is arra jutottunk, mindegy,
Egy dolog számított igazán: te.

Júniusban egy hetet nyaraltunk,
A Balaton partját körbejártuk,
A naplemente tükröződött a víz felszínén,
És felfedted előttem tested szépségét.

Azt hittem, semmi sem szebb,
Mint a balatoni naplemente,
De be kell valljam tévedtem
Elég nagy mértékben.

A július volt eddig a legjobb,
Bemutattál otthon, ideje volt,
Én is bemutattalak téged,
És szerelmünk egy új szintre lépett.

Milliónyi csók, ölelés
És más egyéb,
Ez jellemezte az augusztust,
Na meg a tökéletesség.

Aztán valami más lett,
Már az idő is hidegebb,
Sárgultak kint a  levelek,
De még gyakran mondtuk: szeretlek.

Első komolyabb viták,
Volt sok kisebb hibád,
De azért még szép volt,
De ajkad már nem úgy csókolt.

Aztán jött az ösztöndíjad,
Nekem nem volt vigaszdíjam,
Igaz, csak egy hónap, mondtad,
De annyit ért, mint csók a halottnak.

November az ürességgel telt,
Ideiglenesen nem volt, aki reggel kelt,
Nem volt valami kellemes,
De ez a hónap is letelt.

Adventben újra egymásra találtunk,
Nagyon sok mindent csináltunk,
Végre újra együtt, mint előtte,
Semmi sem szakíthatott el mellőled.

Legalábbis ezt gondoltam,
De januárban a titkaid kigomboltad,
Így kezdődött az új év,
Az új esztendő könnyek között ért.

Az ösztöndíj alatt csináltál valamit,
Megismertél rajtam kívül még valakit,
Mintha átszúrták volna a szívem,
Elvesztettem benned a hitem.

Hivatkoztál alkoholra,
Meg egyszeri alkalomra,
De ezek után más volt a mosolyod.

Februárban régi barátom újra láttam,
Bizony, rád gondolok, te álnok magány,
Következik egy újabb korszak,
Amit átitat a borszag.

Március van. Egy éve ismertelek meg,
Kézen fogva sétálok, nem veled,
Örök társammal,
A magánnyal.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rai2020. március 24. 21:55

évszakokat szivvel olvastam!

botikapoosi(szerző)2020. március 24. 15:02

Köszönöm szépen!

John-Bordas2020. március 24. 14:52

Első szivvel és Figyelovel olvastam '' elbeszélő koltemenyedet'',érdekes leírása egy korántsem szerelemnek,tetszett,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom