Szerző

Monori János Bence

Életkor: 18 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 46 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Monori János Bence

Szobámban

Engem mindig is fojtogatott a Csend, mégis:
Bezárt szobámban a Némaság a zenész,
És a gyűlölt Magány belülről gyilkolva,
Mintha lelkembe egy tükröt törtek volna,
De a millió képből sem állna össze az Egész.
Írólámpám fényei megtörve szállnak,
Olyan gyorsan árnyékokká válnak,
Összemosódik minden egy borzalommá,
Egy szív-mélyről jövő fájdalommá,
Hogy engem sohasem hallott meg az Isten...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. március 25. 19:38

De, biztosan meghallott, de helyetted nem tud cselekedni.
szivvel olvastalak
Motta

brumar_zolta2020. március 25. 17:03

Kitűnő vers! Gratulálok.

John-Bordas2020. március 25. 15:29

Első szivvel és Figyelovel gratulalok kitűnő versedhez,tudod János,Isten mindig beszél hozzánk,de amíg nem jutunk fel egy bizonyos rezges számra addig nem vagyunk képesek hallani a szavait,ez nem az ő hibája,figyelj belülre,Isten benned és mindannyiunkban el,nem kívülről szól hozzad,belülről,de hiszen már meghallottad hangját,mit gondolsz a vers ami lelkedbol szakadt ki,kinek a hangja?olellek szeretettel,János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom