Szerző

Suhayda Péter

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 93 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

520616, feri57, John-Bordas, Mia16, Motta, Rehak_Agi, 1 láthatatlan tagunk

Suhayda Péter

Egyedül

Csönddé vált a reggel, néma a táj,
Ködként terül a fák közt a halál.
Utolért engem is, fölém hajolt,
Fülembe suttogott és átkarolt.

Azt mondta, nekem nincs mitől félnem,
Már kijátszotta magát egy virágos réten.
Elindultunk, fogta a kezemet,
Így terelve remegő testemet.

Azt mondta, hogy ő velem marad,
Hogy majd ő lesz nekem a tavasz,
Hogy én leszek, akivel a réten szalad,
De eltűnt. Ennyi volt csak: üres szavak.

Itt vagyok, tavaszi reggel!
De nem némán, nem csöndesen...
Hallhatod távolodó lépteim az avaron,
és ahogy éjjel a fák kérgét kaparom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mia162020. május 3. 21:52

Fantasztikus vers, elismerésem!

5206162020. április 16. 12:43

Nagyon szép szomorú versedhez szívet hagytam. Sándor

Motta2020. március 26. 19:02

Szomorú, szép versed szivvel olvastam
Motta

John-Bordas2020. március 26. 12:09

Péter,kitűnő verset hoztál,szivvel jelöltem,ölel János

donmaci2020. március 26. 10:42

Szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi

feri572020. március 26. 09:42

Szomorú, nagyon szép versed
Nagy Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom