Szerző
Nagy Zsófia (zsomano6)

Nagy Zsófia (zsomano6)

Életkor: 21 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 94 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nagy Zsófia (zsomano6)

Elengedtelek, de talán mégsem

Vajon mikor múlik el ez a gyötrelmes érzés?
Mikor fog elállni az elállíthatatlan vérzés?
Mikor fogok tudni újra boldog lenni?
Mikor tudom emlékedet eltemetni?
Hiányod fáj. Ürességet érzek.
Nem kívül, hanem belül vérzek.
Lelkemet pusztító fájdalom sújtja,
Mert különvált a kettőnk útja.
Azt hittem, örökké együtt leszünk.
Azt hittem, semmi nem árthat nekünk.
Tévedtem.
Szégyenlem.
Nem vagy itt és már nem is leszel,
Te boldog vagy, de én többet nem leszek.
Nem érted,
De nem is kérem, hogy megértsed,
Csak fogadd el a tényt.
Sötétség. Többé nem látom a fényt,
Nélküled egyszerűen nem megy.
Képtelen vagyok egyenesbe jönni.
Egy kacskaringós út azóta az életem,
A boldogság helyett társam lett a félelem.
Szipogva suttogtam, hogy ég veled,
Kérlek, nagyon vigyázz magadra, édesem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zsomano6(szerző)2020. április 11. 20:45

Köszönöm szépen kedves Gyuri.

gypodor2020. március 28. 19:47

Nem egyszerű egy kapcsolat megszűnése.
Hiteles a vers.
Szívvel olvastalak
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom