Szerző
Vers

A verset eddig 70 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. március 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Eci, feri57, 2 láthatatlan tagunk

Hagymásy Robert

Ébredés...

Egyik reggelen,
Egy csodás, igazi reggelen,
Kertemben ülve
Tollat s papírt vettem elő.
Mert végre nem volt szürke felhő,
Nem volt árnyék,
Mely fejem fölé nő.
És nem volt kép,
Mely visszavisz a múltba.

Csak néztem és írtam
Erre a kissé megsárgult lapra.
Csak írtam,
S hogy miről, nem számított.
Az ébredés
Csupán az, amire vágytam,
Amikor nemcsak falak között jártam.
S végre
Nem tette föl a kérdést
Sok tapasztalatlan ember,
Hogy mikor keljek fel,
S mikor induljak el.

Jól érzem magam
Fáimmal és virágaimmal.
A tiszta illattal,
Madaraim dalaival.
S még a kis csermellyel is,
Mely itt folyik mellettem.

Egy pohár borral,
Na meg az írással,
A régmúlt zenékkel,
Mely szívemből újra tör fel.
S mert megsebzett lelkemből
Már nem vehetnek el,
Ezért döntöttem úgy,
Az ébredést majd itt képzelem el.

Azelőtt szűk szárnyak repítettek,
És most szép tágas minden.
Mert mit kinőttek régi vágyak,
Eltűntek s tovaszálltak.
Bár néha felharsannak
Régi gondolatok,
Mint kürtös dala a hadseregben,
Kit, ha jó volt,
Kineveztek szüntelen.

Aztán egy cseppnyi vigasz,
Mit átéreztem,
Mert mikor valóban ébredsz,
Újra átérzed,
Hogy ne azt tedd,
Mit mások fecsegnek.

Fecsegnek dolgokról,
Mik jót hoznak, ha változol.
És én meg álltam éveket
A porban,
De lassan, mindig kezemet nyújtva,
Ráébredvén arra,
Kik mást akartak,
Begöngyölve, csak arra ...
Csak arra ...
Mégsem gondolva,
Mit én teszek jól.
Hisz az csak kudarc,
S nem jó az úgy.
Mert kik voltak nagyobbak,
Ők látták jól az utat
Mondván nekem
S maguknak.

Aztán egy tányér leves,
Kivel megosztva,
Én láttam
Testvérek közt is,
Nem háború ez,
Dühöngve,
Nem háború,
Csupán mendemonda,
Ahogy mindenki nyelt nagyokat
S aztán rájött,
Ellene nem kell tennünk,
Pusztán szeretetből
Újra felébredjünk.

Pont en Royans, Franciaország, 2017. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Liwet2020. március 31. 09:59

@Robert_Raven

''Azelőtt szűk szárnyak repítettek,
És most szép tágas minden.''

Úgy érzem, ez a mondat adja a gerincét a versnek.
Jó érzéssel olvastam a gondolataid...!:)

Virág

Eci2020. március 31. 09:58

Kedves Róbert! Remek versedhez szívből gratulálok! Nagy szívet hagyok! Figyelőmbe vettelek! Szeretettel Edit

donmaci2020. március 30. 18:02

Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok. Józsi

feri572020. március 30. 16:30

Csodálatosan szép alkotásod nagyon tetszik Róbert
Nagy Szívvel gratulálok
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom