Szerző

Tibor Láposi

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 88 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. április 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

AlmodoHold, Eci, John-Bordas, minekelek, 1 láthatatlan tagunk

Tibor Láposi

Jelek a homokban

Jeleket rajzolok a homokba,
hátha észreveszed, mint rostokolva
éppen készülsz magadba omolva
megadni magad melankóliának.

Segítség! - kérem feléd kiáltva,
lidérces terhét hordod e világnak,
vesztét hagyva suttogott imáknak,
nélküled maradok hajótörötten.

Jöjj közelebb! Érezd, hogy köröttem
szeretet van és megnyugvás örökre,
neved rebeg ajkamon hasztalan.

Feledsz; eltűnök számodra arctalan,
lelked szigete mindig lakatlan,
ködbe vesző elmúlás; mint a jelek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


AlmodoHold2020. április 3. 20:45

Megérintett, közel áll hozzám ez a stílus. Szomorú, szép. ''lelked szigete mindig lakatlan,'' 💚

Eci2020. április 3. 16:39

Kedves Tibor! Nagyon gyönyörű vers! Nagy szívet hagyok érte! Szeretettel Edit

donmaci2020. április 3. 16:37

Nagyon jó versedet szívvel olvastam: Józsi

John-Bordas2020. április 3. 16:06

Kitűnő szonettedet első szivvel olvastam,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom