Szerző

Leimszider Dávid

Életkor: 26 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 279 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. április 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Leimszider Dávid

Indul a buszom

Nem árulom el magam, csak bámulom a szavakat a szemeden át.
Nem is várom el, hogy kimondd, én csak figyelem azt, amit senki se` lát.
A szíveden kő, az arcodon mosoly,
kezed tart éppen egy cigarettát,
a tekinteted az enyémen oson,
és iszogatsz valami jeges teát.

Ez csak a gondolatom, nem túl komoly,
emlékek szállnak a széllel.
Voltunk a téren, a negyediken,
télen nyáron
készkedtünk eleget,
de én nem bánom,
hogy éveket felejtettem,
épp ezért szerettem, nekem
ez volt a való, ez volt a létem,
most meg a tükörben
szemtől szemben
saját magamat nem látom
képben.

Megy le a Nap, szikrázó pillanatok,
látom, hogy lassan már indul a busz,
de gondoltam, még kicsit itt maradok,
hogy lássam a kezedet, felém ha nyúlsz.
De nem árultam el magam, nem is vártam, hogy majd felszállsz velem csak úgy.
Én csak bámultam halk szavad... Bocs, de hív a végtelen, kell a zöldhasú.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MikusBea2020. április 23. 11:19

Kicsit mélabús ez a romantika, de lehet csak én látom így.
Jól össze van szedve, képileg minden előttem.
Gratulálok, csak így tovább.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom