Szerző
Bíró Krisztina

Bíró Krisztina

Életkor: 30 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 94 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. április 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Bíró Krisztina

Az én kertem

Görnyedten ülök, nézd, kopott asztalomnál,
Figyelem, hogy fény olvad az ablakomra.
Kinézek tűnődve és csendben, csendben vagyok,
Megrezzen odakint az utca bokra.

Elosontak már a szomorú tavaszok,
S újra kinyíltak elhervadt vágyaim.
Egy ósdi kulcs pihen meg érdes tenyeremben:
Kertem kulcsa, s benne - virágaim.

Szelíden bólingatnak, ha jő az este,
És rám-rám villantják tarka, szép arcukat.
Elfogadás és ön-azonosság lett e kert.
Mutatják csodás, puha ruhájukat.

Ha fázom, mindig kedvesen körém gyűlnek,
Gyakran locsolom is őket mosolyogva.
Virágaim! - így szólok néha - Gyertek velem! -
És ők jönnek is szótlanul, szép sorban.

Belőlük vers lesz, s szilárduló álom,
Belőlem kulcsőrző, ki nem lehet hanyag,
Őriznem kell, s néha elengedni őket,
És boldog vagyok, mikor sóhajtanak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. április 15. 18:38

Szép ez a kert.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom