Áldozat
Feszült, mérges, búskomor állapot,
Józan fejjel gondolkodni képtelen.
Vad civódás magammal, fájdalom.
Jönne már az öröm, ami végtelen!
Torz kép a fejemben nem hagy nyugodni,
A külső hatások is tőrt rántanak.
Csak meg akartak félemlíteni,
De nem vették észre, hogy bántanak.
Tátongó seb vicsorog a tükörből,
Az pedig vörös szilánkokra tört.
A fájdalmas könnyek előtörnek a bőrből,
Talán egyszer majd kitörök ebből az ördögi körből...
Ilyen volt a tinédzserkor
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2020. április 19. 18:31
Törölt hozzászólás.
P03T2020. április 19. 09:16
Átérzem a verset. Az utolsó versszak egy olyan cselekedetet ír le, amit szerintem csak az ért, aki maga is tett vagy látott már ilyet. Én az utóbbiban tartozom... Volt az életemben egy számomra nagyon közel álló személy, akinél én ezt tehetetlenül megtapasztaltam. Nagyon tetszik a ''vörös szilánkok'' kifejezés. Jól kifejezi azt az érzést, amit akkor éreztem.
Nagy szívvel lett kedvencem a vers. Köszönöm, hogy megírtad, köszönöm, hogy elolvashattam és köszönöm, hogy leírhattam mindezt!
Szívvel, szeretettel,
Mátray
tomorg2020. április 18. 20:24
Szeretettel olvastalak, szép alkotás,
magányversedhez gratulálok,
Jó szívvel (5 ♥ )...
csak óvatosan... most főleg
Gábor
Szívvel jövök alkalmanként,
megcsodálni érzésed,
törődésből álljon köztünk
egy kis összetartó szeretet. (♥)
donmaci2020. április 18. 17:52
Szép szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi
TURIKARI682020. április 18. 16:55
Nagyszerű a vers szívvel gratulálok.
Zsuzsa03022020. április 18. 15:16
Szomorú versedhez szívvel gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
Motyo012020. április 18. 13:42
''Torz kép a fejemben nem hagy nyugodni,
A külső hatások is tőrt rántanak.
Csak meg akartak félemlíteni,
De nem vették észre, hogy bántanak.''
❤