Mészáros Panna

Első ének Istenhez

Tanárom vagy, segítesz a leckében,
Erőt meríthetek belőled éjt nappallá téve szüntelen,
Ott álltál mögöttem, ha egy pillanaton múlt az életem,
A kéz voltál, mely elkap, ha rossz helyre léptem.
Megyek tovább az úton, még ha néha fáj is,
Ha szúrja tüske sarkam, az idő begyógyít,
Sebeim arannyá válnak, tanítottál általuk,
Orvosként gyógyítasz, mikor majd`meghalok.
Szívem megtöltöd csodálatos fénnyel,
Virágillatú májust hozol, ha sötét az éjjel,
Vittem hátamon súlyt, segítettél letenni,
Göröngyös utakon nem a lejtőre figyelni.
A fehér galamb voltál, ha rám tört a bánat,
S mikor azt hittem, engem senki sem láthat.
Csillagokban rejtőznek szemeid,
A Nap fényéből simogatnak kezeid,
A széllel elfújod szememből a port,
Az esővel lemosod, mit rám szórt a múlt.
Béke ágai hajolnak fölém kertedben,
Árnyékolnak, ha nincs hűsítő felhő felettem,
Fák lombjai a Te koronáid,
Alázattal tanítod a világ fiúit s lányait.
Ki a homokszemben is látja létezésed,
Mézzel teli nektár neki a földi élet.
Köszönettel tartozok feléd örökké,
A becsületet, alázatot, mit belém neveltél,
Sugallatod meghallani igyekszik szívem,
Nyitva tartod folyton a lelki szemem.
Templomaid szigetek egy lángoló tengerben,
Hited a vízcseppek szomjazó lelkeknek,
A dárdákat megállítja pajzsod,
Az úton, hol Te jársz, bátran kitartok!