Szerző
Dóka György

Dóka György

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 526 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Dóka György

Száll az Idő...

előhang az "Évszakok"c. vershez

Száll az Idő; s hova száll?
Óh, nem tudod úgyse meg tőle.

Száll az Idő; kirepül szép hajnali fészke tövéről és
kirepül összehajló ágú fák levelének sátra alól, de
felszáll s kirepül csupasz földi göröngyök hátairól is
el, s messzire száll... nem is áll meg; hiába
megkapaszkodnak az ágak is benne, s meggyűrt kis
levélkék - már tovaszáll, csak megy, előreiramlik,
de vissza nem tér Ő már sosem.
És ha egy tavaszi reggelen még ide téved - te vártad Őt -
köszöntsd égre nyújtott tenyérrel s erősen öleld magadhoz.
Integet, rád nevet s érezni engedi illatát, mert ott lapult Ő
már bent szívedben s megpihent; mégis:

Száll az Idő; megy előre, lehunyt szemű álmok
hűs ligetén át; nappali sóhajok bús dallamán is
úgy keresztüllebeg Ő, mint kitárt puha szárnyain már a
gólya fi és a rigó is amott elrepülni szeretne.
Már tovalebben lehajló fűzfavirág és elnyújtózkodott
ágak fölött, s tovaszáll... de sűrű szövedékén vízmosta nádasok
zöld erdejének is tűhegyes árnyán arra, hol nádi rigó pihetollait
billegi éppen és dalos csőrén még kora hajnali élelem íze
fénylik az égre.

De látod-e? már itt a parti virágok szirmai ágyakat nyújtanak
méhek apró seregének, szőrmeruhájukon táncol a Nyár meleg illata,
sárga csíkokra barna terül, s daluk éneke táncol.
Óh, pedig elviszi őket is majd az elszórt fényű Ősz halvány fuvalma egyszer,
és elsodor majd még s elsirat mindent a Tél,
hogyha hóba kaparja el álmok fény-szülte magjait, mert vele
száll az Idő - hiszen társak:
hónapok, évek s a percek is összesereglenek már itt, s egyik is,
másik is kéz meleg sóhajok útján jár és elpihen olykor
házfalak hámló bőrén s szépre simul kitárt tetők meggy ízű
cserepén is. Elhasal ásító kéményeken s égre nyitott torkának
ölén, ahol másnapi gondok kis pamacsa nyújtja pelyhei szálát,
s körbeöleli szobák melegét - párnák oly fehér melegével az Éjben;
s kinyújtja odébb is messzire szálló összegubancolt pej-fürtjeit már
az Idő után... tovább is elgomolyog és el, igen: elsirat minket is egyszer,
de addig csak nézd! hogy:
Száll az Idő; és halkan hátad mögé oson, átölel
és puha tollaival csak megsimogat, érzed?
Barátod ő is, és te jó húga vagy s én a gyermeke még, akit úgy szeret,
és akit úgy ölel át. De már öreg Ő, s pici foltjai szíveken nyugszanak el.

Száll az Idő; s hova száll?
Óh, sose kérdd! Egyszer megtudod úgyis.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


narnia2009. szeptember 28. 08:05

az idő ...
oly furcsa szerzet.... olykor pihekönnyen száll, máskor meg ólomlábakon cammog de mindig érezteti

a gyermekei vagyunk :)





dokagyuri(szerző)2009. szeptember 27. 07:06

Köszönöm,Marianna!

mezeimarianna2009. szeptember 27. 05:12

Nem baj,ha öreg...nem baj,ha száll,Versedhez gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom