Szerző
Endrei László

Endrei László

Életkor: 81 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 36 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. április 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Endrei László

Igaz történet

kb. 1995-ben történt

Hol volt, régen volt,
Egy fiatal bahá`í, hölgy,
Aki a falvakban gyerekeket tanított
Arra, hogy az Isten mindenkit szeret,
Különösen a kicsinyeket,
Mindenkit, aki embernek született.

Eljöttek a kicsiny csillagok
A fiatalasszonyhoz, mert
Tanulni akartak Istenről,
Hogy csillogó szemekkel
Őt dicsőíthessék, örültek annak,
Hogy együtt rajzolhatnak
Napot, csillagot, emberalakot.

Énekeltek, táncoltak,
És hogy meghallgassák,
Újra lássák a derűs, szép
A fiatalasszonyt,
A kedves Perzsa lányt.

Kinyitották piciny szívüket,
Okos, szikrázó eszecskéjüket,
Szerették egymást és a tanárt,
Kedvesek voltak, örömteliek,
S miközben egymást átölelték,
Angyalként mosolyogtak. szorosan
Egymás mellett ültek a kanapén.
A szüleik sokszor mögöttük álltak
És örömkönnyeket hullattak.

De ahogy a viharfelhők az égen
Szokásuk szerint gyülekeztek,
A szülők nagyon megharagudtak,
Mert nem azt kapták, amit elvártak,
És amikor mi náluk megjelentünk,
Hogy gyermekeiket tanítsuk,
Ezeket mondták: "Nem, soha
Ebben az életben nem engedjük meg,
Hogy ti és a ti fajtátok tanítsák
A mi gyerekeinket!"

Az Öreg nem nyitotta ki a kaput,
Elvitte nyelvemet a macska,
Megnémultan álltam a járdán!
De a szépséges perzsa leányka
Megállta a sarat az utcán:
Kedvesen, úgy, ahogy mindig,
Mosoly az arcán, ezeket mondta:

"Minden héten eljövök ide, hogy
Minden egyes gyönyörű gyermeknek
Tanítsam az igazat, azt, hogy az Isten
Mindenkit egyformán szeret: a fekete,
Fehér, sárga és barna bőrűeket!
Azt akarja, hogy építsünk egy új világot
Annak a romjain, amelyet elrontottatok!"

Eljövök és megállok ennél a kapunál,
Megkérlek majd, engedjél be!
S ha nem hagysz bemenni,
Akkor elmegyek,
De minden csütörtökön
Majd megint itt leszek!"

Az öregember, nagyapa,
A falun minden cigányok elnöke,
Talán egy könnycsepp csillogott a szemében?
Nem tudom. Nem emlékszem,
De azt már tudom, barátok lehettünk.

A kapu, az út nyitva állt ezután
Előttem, előttünk és őelőttük.

Bannockburn, 2020. április 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m.agnes2020. április 26. 20:21

A versírók is az egyetemességet, az abszolút értékeket képviselik.
Szívvel:Ágnes

szombati2020. április 26. 20:10

Megszívlelendő alkotás.
Tanulságos történet.
Nagy szívvel ❤️ olvastalak.
Üdvözlettel.
Szeretettel.

Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom