Szerző
Nagy Vendel

Nagy Vendel

Életkor: 67 év
Népszerűség: 57 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 126 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Nagy Vendel

Lélekhúrok harmóniái

Gyönyörű ez a dal,
Szárnyal az ének,
Ebben a versben fogan az élet!
Száguld Benne a lélek,
Az elmúló évek
Vagy a végítélet?
Benne az élet igenlése,
A lelki, testi fényessége.
Hogyha hegedűdön elpattan egy húr,
Meghallod a disszonáns hangokat,
Ám ha hárfád századik drótja pendül,
Észre sem veszed, hogyha elcsendesül.
Lelked húrjai rezdülését
Érzékeled csupán csak legbelül,
Egyszer halkan zendül,
Aztán olykor fellelkesül.
Arcod ránca meg sem rezdül,
Csupán szíved kalapál legbelül,
Homlokodra barázdát szánt az idő,
Gondokból gyúrt dombokat a teremtő,
Könnyed csepp gyöngye gurul le szemedből.
Amit elértél, megköszönöd,
Mi kimaradt, felejteti közönyöd,
Azért megmaradtak az álmok,
Gyermekedre rátestálod.
Ne erőltesd, ha nem ez az óhaja,
Hiszen ez a Te vágyad testamentuma.
Köszönöm, hogy életünk
Legfontosabb percei
Nem gurultak szerteszét,
Őrizted szerelmünk
Összetartó szeretetét,
A tűzhely melegét.
Boldogan átsétálsz kedveseddel
A szerelem lélekhídján,
Felettünk feszül a szivárvány,
Akár a ködmárvány.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatja a mának,
Majd követi a holnap.
A világ hívsága
Messze került tőlem,
A fények sugára
Fényévnyire fut előttem,
Utol sosem érem,
Fogadd most is örömmel
Ezt a csokrot tőlem.
Rálépek most egy új útra,
Jó barátként segít ím újra,
Szivárványkönnyeim mögül
Mosolygom reád szeretettel.
Potyognak örömkönnyeim,
Gurulnak végig orcám ráncán,
Mintha régi gyöngyvirágok
Illatozó tánca
Gyöngyözne a párnán.
Oszlopos kerengőin
Kristálykolostornak
Mormolunk zsolozsmát
Az Örökkévalónak.
Végezetül utolér a végítélet,
Minden álmunk semmivé lesz,
Aztán belénk szakad a lélek.
Véget ér a mutatvány,
Dallam szól a lármafán,
Harang csendül templomunk tornyán.
Sorsunkat egy bölcs bagoly
Figyeli egy diófán,
Múlt, jelen és jövő
Mindennapi csodáját,
Enyhe szellő kocogtatja
Az idő ablakát.

Szekszárd, 2020. április 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2021. április 28. 17:46

Igen: A lélekhúrok harmoniái. Csodálatos versben megírva.
Szivvel olvastam.Remek alkotás.
Mária

ditte1422020. május 10. 10:38

Kedves Vendel!

Nagy ívű munka: megannyi gondolat, az élet sokfélesége, megélt érzések, bölcsességek tornyosulnak nagy lélegzetű ,megszívlelendő, szépen megírt alkotásodban.
Nagyon nagy szívet érdemel, elgondolkodva, szeretettel, elismeréssel olvastam:
Erzsébet

feri572020. május 7. 18:27

Nagyon szép emlékezésversed Vendel
7. Szívvel olvastam
Feri

princi2020. május 7. 17:14

Érdekes, mély vers!
Örömmel olvastam.

Üdv,
M.

Törölt tag2020. május 7. 17:00

Törölt hozzászólás.

B...yL...o2020. május 7. 16:30

Hatalmas ívű, egy életen végig hömpölygő, romantikus -melankolikus versfolyamod nagyszerű alkotás. Gratuláció, igen nagy szívvel:
László

Rai2020. május 7. 14:49

finom lelked van! gratulálok!

szalay2020. május 7. 12:18

Kedves Vendel,rendkivüli érzékletességgel megirt versedhez szivet hagyok,
üdv István

41anna2020. május 7. 11:17

❤ 2. Megható soraid mellett szívecském hagytam!
Melinda

5206162020. május 7. 10:50

Nagyon szép versedet szívvel olvastam. Gratulálok. Sándor

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom