Szerző

M.Steigerwaldt

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 28 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. május 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

M.Steigerwaldt

Az alagút

Ha valaha is megöregszem, Uram,
ha valaha is letaposom szűk zarándokutam,
nyiss nékem ablakot, nem is, alagutat,
melynek egy vége Tefeléd s egy a múltba mutat.
Én hadd állok középre, s mikor látom azt a híres fényt,
még utoljára megfordulok, s rád tekintek ismét.
Ahogy e szavakat írod, Steigerwald fiam,
s bár elmondhatnám, mit tudok, de innen nincs, aki hall.
Elmondanám, mennyit használt, ártott ez meg ez...
s hogy a kéz, mely átkarol, majd gyakran tőrt leplez.
De ha szólhatnék, csak azt mondanám, mindjárt legelébb:
Ne fecséreld az időd, mert úgysem lehet elég!
Tudom, még kölyök vagy, ki nem lát az orra elé.
S tudom, most is rohansz valami elől vagy felé.
Csak állj meg egy percre, és végy levegőt.
Szeretteinkkel töltsd e kis időt.
Mert oly kevésnek tetszik, ahogy végére érsz.
Mint szökik el az élet, fel sem fogja az ész.
Akik mindig is ott voltak, szerettek, neveltek,
s az is bosszant néha, ahogyan nevetnek.
Azt képzeled balgán, lehetsz velük eleget,
de tudd, a szív, ha dobban, visszaszámol egyet.
S mihelyt legszebb szerelmem feleséged lesz,
amint ellopod kezét, már soha ne ereszd.
Tanítsd meg neki, mit neked tanítnék.
Lelkedre öleld szerelmes lelkét.
Súgd fülébe: "Fogy az időnk évről napra, percre óráról.
Hallod, szívem, hogy dobog? Most is visszaszámol."
S a test gyümölcse, mikor áldást sarjaszt neked,
el ne merje engedni tékozló kezed.
Emlékszem, anyánk könnyezve a karomba adta.
Piciny fejét el sem bírta, de ujjam megragadta.
Mellette légy holtodig az első felsírástól.
Kezedben egy csöpp szív dobban, máris visszaszámol.
Öreg, bár ezt elmondanád, s rám nevetnél: "Ne félj, fiam!"
De kézen fogott már a fény, s onnan nincs, aki hall.
Ám nem búsulok. Az alagútban veled ott találkozom.
S hogy addig mindezt megélhessem, így imádkozom:
"Oh, engedd meg, hogy öreg legyek, hadd legyek majd vén,
ki gyermekei gyermekének tanít s mesél.
S amikor majd megöregszem s hazaviszel, Uram,
hadd mondhassam: Célom szebb, de mily szép is volt utam."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gypodor2020. május 11. 14:07

Tetszik
Szép sorok
Szeretettel gratulálok
Gyuri

Metta2020. május 11. 05:45

''Oh, engedd meg, hogy öreg legyek, hadd legyek majd vén,
ki gyermekei gyermekének tanít s mesél.
S amikor majd megöregszem s hazaviszel, Uram,
hadd mondhassam: Célom szebb, de mily szép is volt utam.''

Gyönyörű versednél szívet hagyok!
Szeretettel!
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom